50.

Manic Street Preachers - Found That Soul

Gabor Szabo

eljenek a szemuvegesek!

Rush koncert

strange maps

http://strangemaps.wordpress.com/2007/06/10/131-us-states-renamed-for-countries-with-similar-gdps/

:)

http://www.clubzone.com/photos/gallery7809_p277459.html
http://www.clubzone.com/photos/gallery7809_p277411.html

new york feeling

Sarko

nyelvrokonsag

oh yeah

:)

azert az eredeti szam es klip ezerszer jobb volt... de azert szeretjuk...

Tomi New Yorkban

Broadway kulisszatitkai a Tv2-on

aprilis

Meg mielott valaki sztoikus mosollyal az arcan azt kommentelne nekem, hogy micsoda pimaszsag (boszmeseg), hogy nem irok jo par hetig aztan kepes vagyok az atom-szanalmas henteskedesrol posztolni azaz ad 1 vagy uj eletcelomma valt a henteskedes, vagy ad 2, az egesz aprilist az uzletbe zarva toltottem zartosztalyon.
No semelyik sem tortent. Sot, bar az aprilis telt el eddig a leghamarabban az itt toltott honapjaim kozul, azert szerencsere eleg mozgalmas honapon vagyok tul. Nem mintha nem dolgoztam volna, de 3 fo celom melle is pipa kerult az utobbi hetekben. Voltam egy Broadway szinhazban es kaptam autogrammot Kevin Spacey-tol, letudtam a regota megalmodott filmklubot es csodalatos estet toltottem a Metropolitan Operaban Puccini Turandotjaval. Es igen, mindegyik megert volna legalabb ezert posztot, ugyhogy bocsanat.
Most hetvegen meglatogatom Washington DC-t, majd utana talan tobb idom lesz kifejteni a reszleteket.
Amugy itt a nyar - ugy jott, ahogy meseltek: hirtelen, a hidegbol percek alatt atvaltva. Egyszer csak a telikabat helyett rovidujjut kellett venni. Ugyhogy most elvezem, hogy vege a fagyoskodasnak, aztan majd irok a hetvege utan!

talaltam:)

rakerestem a yorkville meat emporiumra a google-n es nagy meglepetesre ezt talaltam (majd szenne rohogtem magam):

http://www.yelp.com/biz/FoToDoJcsesvSmyVTONMyQ

reszlet (a hentesuzletrol bejegyzesek):

Arlyne B.:
Formerly "Yorkville Packing House," this authentic Hungarian butcher and deli has a really old-world feel, friendly service, beautiful smiles. They're well stocked with Hungarian delicacies and specialties, along with home cooked take-out meals such as Goulash, Schnitzel, Veal and Chicken Paprikash, Palaczinta. The menu changes daily. They also have samples to try. Today I had a bite of their ham bologna -- yummy!

I stopped in today to buy a jar of Lekvar (prune butter) and wanted to stay all day, smelling the sausages, and listening to the clientele speaking the language I heard occasionally as a child.

(bar szerintem csak kinunkban mosolygunk :) )

Ciesse Q.:
"Love love love. Highlights are the goulash-to-go (my favorite's the tripe variety), the deliciously dense pastry breads (ah, poppyseed roll!), the jams and spreads (I'm partial to rosehip), and of course the deli meats (beef tongue is best!). The tall, brawny gentlemen behind the counter have a stoic charm. They are so lovable I almost blush in their presence. Visiting this place is a pleasure every time."

(hehe, no comment...)

blogbejegyzesek fotokkal:


Wednesday, April 12, 2006
Hungarian Hungry...
http://uppereastsidearoundtheblock.blogspot.com/2006_04_01_archive.html

Eating In Translation
http://www.eatingintranslation.com/2007/03/yorkville_meat_.html
(hehe a cimkek ugy el vannak csuszva mint a nyavalya... csak fonokasszony meg ne lassa :):):) )

It was very funny, the Czechs, next to the Hungarians, next to the Germans — just as it was in Europe

from: http://hungaria.tribe.net/thread/576ca251-a910-4d5f-85f6-58d67a72c9af
itt
April 7, 2006
My Manhattan
On the Upper East Side, Memories Fueled by Strudel
By JOSEPH BERGER

ONCE, New York's Mitteleuropeans lived side by side along Second Avenue, with the Czechs and Slovaks lodged in the walk-ups of the upper 60's and the 70's, the Hungarians occupying the low 80's, and the Germans in the high 80's and 90's.

"It was very funny, the Czechs, next to the Hungarians, next to the Germans — just as it was in Europe," is the way Jan Hird Pokorny, a courtly 91-year-old Czech, put it, with the kind of droll appreciation of life's odd arrangements that itself was an emblem of that Old World culture.

The days of ubiquitous Gemütlichkeit on the Upper East Side seemed to vanish toward the last decades of the 20th century, as terraced high-rises replaced working-class tenements, and the striver children and grandchildren of the immigrants fanned out to Queens and the suburbs.

But those immigrant cultures are not entirely dead. A weekend anthropologist can find more than a few wizened survivors and still pulsing cultural remnants scattered among the raucous singles bars, nail salons and fusion restaurants.

Walk along Second Avenue or the blocks branching off it, and you'll spot churches with services at least partly in Hungarian (Hungarian Reformed Church), German (St. Joseph's Yorkville) or Slovak (St. John Nepomucene). Sadly, Paprika Weiss, once the Hungarian Zabar's, has been missing for roughly 10 years, its barrels of creamy apricot and prune lekvar a haunting taste-bud memory. But there are two ethnic food shops where pork sausages and salamis hang in the windows like vertical Venetian blinds, two heart-clogging bakeries, an irresistible marzipan shop and perhaps the nation's only Hungarian bookstore, a hole in the wall rather grandiosely named Blue Danube Gifts.

The little that is left emerges more fragrantly this time of year, as those who remain prepare for services and get-togethers on Easter, and stores like Schaller & Weber — German products since 1937 — and the slightly older Elk Candy Company decorate their windows with bunnies and eggs made out of things bunnies and eggs were never meant to be made of. Glaser's Bake Shop is already fashioning its funny bunnies — confections that combine cake and chocolate and sell for $3.50 each. Yorkville Meat Emporium, once unapologetically Hungarian, is bringing out smoked hams dried for four months, especially for Easter. Throughout the neighborhood, Hungarian boys are preparing to celebrate the day after Easter with an old custom — going to the homes of girls and spraying them with a scent of spring — even if it is cheap perfume. At the First Hungarian Literary Society, a 117-year-old private club on East 79th Street, whose members, mostly Jewish, generally don't celebrate Easter, there are nonetheless more hands of gin rummy played and more plates of wiener schnitzel served because the snowbirds are returning from their Florida sabbaticals. The long-dormant Bohemian National Hall (Narodni Budova), the gray-stone shrine of Czech life, is in the midst of renovation. But its Dvorak Room — an exhibition space with a fireplace rescued from the composer's demolished Manhattan row house — as well as a library with a sizable Vaclav Havel collection are already in use.

The neighborhood has always resonated for me, even though my roots are among the Jews of Poland. After all, the dignified manners and the dense food — goulash, dumplings, horseradish, schnitzel, strudel — did not obey national boundaries, which kept shifting in any case. It was always a wistful return to a region I tasted only in infancy to dine at Mocca on goulash and nockerl — slender dumplings my parents called kliskelekh — and on palacsintas, a more refined variant of blintzes. The restaurant's molded tin ceilings, naïve Hungarian crafts and a jaded blond waitress, known to all as Magda, gave the place the proper Continental coziness.

Mocca closed in 2004, facing rising rents. But, displaying American pragmatism, it merged with a diner a few doors down, and the unlikely alloy is called Frankie's and Mocca. You can have goulash, while the table next to yours is having a tuna melt. Magda is gone, but a younger Hungarian, Gabriella Zadori, is there, as is a Mexican chef who has been cooking Hungarian for 20 years. The nockerl was as good as I remembered, and the palacsintas only slightly less so.

A more colorful remnant of Hungarian life is Blue Danube Gifts on East 83rd Street. Its owner, Melinda Bartos, will sell you novels by Hungarian writers like Imre Kertesz, a 2002 Nobel Prize winner, and Sandor Marai, but it also has "The Da Vinci Code" in Hungarian. It has Playboy and Cosmopolitan in Hungarian, newspapers like Magyar Szo (The Hungarian Word) and CD's by the gypsy singer Apollonia Kovacs. There aren't enough Hungarians left in the neighborhood to support even so tiny a shop, but Szolt Rozsavolgyi, a construction company driver from Brooklyn, was there the other day to buy a present for his wife's name day.

Francesca Sagi, a resident East Side Hungarian, remembered that when she came from Hungary in 1971, she could stroll Second Avenue, and "it reminded me of walking around Budapest." She still goes to Yorkville Meat Emporium for potato bread and stuffed cabbage, but her jauntiness is muted.

"This one died, and that one died," she said. "It's sad when you see it getting smaller and smaller and smaller."

The First Hungarian Literary Society should be pickled; its way of life is endangered. Every afternoon, elderly Hungarians gather to play gin rummy or backgammon and reminisce about the old days, in the actual Budapest as well as in Manhattan's vanished Little Budapest. With Old World formality, men put on ties, and the women splash on jewelry just to play cards. The Hungarian talk is salted with a tart wit, though it sometimes touches on Auschwitz or Buchenwald, where many members spent time.

"As they lose a husband or wife, it's the only place they can come," said Steven Kaldor, the club's chairman. "It's their second home."

The club is down to 350 members who pay an annual fee of $100. It would go under if it didn't own the building; there's a rent-paying restaurant on the ground floor.

The exodus of white ethnics really began with the tearing down of the Third Avenue El, which meant affluent people could think of moving east rather than confining themselves to Silk Stocking avenues like Park. The ensuing juggernaut of terraced high-rises swallowed many of the working-class walk-ups and the mom-and-pop shops where the Mitteleuropeans lived and went about their routines. Old age did the rest.

Even into the 1980's and 90's, the neighborhood supported Czech and Hungarian restaurants like Csarda, Praha and the Red Tulip; German places like Cafe Geiger and Ideal; and pastry cafes where Germans could indulge their custom of a formal afternoon tea with good china and heavy cake. Mr. Kaldor reminisced how Zsa Zsa, Eva and Magda Gabor and their mother held court 45 years ago at Budapest, which regulars called Mrs. Terhes after a compatriot who whipped together the chicken paprikash. Those places are all ghosts.

Mr. Pokorny, born in 1914 in Brno, came to the United States in 1940 as a young architect to escape the Nazi occupation and to deepen his architecture studies at Columbia University. At that time, he estimates, the East Side had 40,000 Czechs, many of them workers at two Czech-owned cigar factories.

"When you walked the streets, you heard Czech spoken," he said, with a delighted glint behind his tortoise-shell glasses.

The center of social life was Bohemian Hall — which had a restaurant, a bowling alley, even a shooting range. Mr. Pokorny, a specialist in preservation, is spearheading the renovations so that Czechs can preserve some culture. He himself is a preserved specimen of the gallant European, a breed that has almost vanished in the razzle-dazzle of modern life.

At Jan Hus church on East 74th Street, built in 1888 and named after a Czech martyr, the Rev. Moira Ahearne told me that the active Czech congregation was down to two members and that, as her Irish name suggests, the church hadn't had a Czech pastor since the 1960's. One of the two Czech congregants, Rose Luchart, 94, who has lived in the same red-brick walk-up on 73rd Street for 70 years, remembered with affection an after-school that they called the "soup school" because it offered soup along with lessons in Czech to the mostly poor children. She used to translate letters from the homeland into English but seldom gets called to do so now.

"The city started to build these big houses, and we had to move," she said. "Everybody was sort of angry about it."

The neighborhood is down to one genuine Central European dining spot — the Heidelberg, on Second Avenue, just off 86th Street, where dark timbers, antlers and steins of dark beer provide the Teutonic atmosphere. My wife and I dined on a crispy roast duck and sauerbraten, both served with red cabbage by waiters dressed in lederhosen, though one admitted that he was from California.

The hearty ambience was almost enough to obscure a historic stain on Yorkville's reputation. The city's German community established Turnverein gymnastic centers and hatched industrialists like Pfizer in drugs, Ruppert in beer and Steinway in pianos, but in the years before World War II, it also provided fertile ground for the pro-Nazi German-American Bund.

The sad fact is that the remaining authentic Mitteleuropeans are very old and hidden away. The Rev. Stefan Chanas was imported from Slovakia in 2002 to help out at St. John Nepomucene, a barrel-vaulted church on First Avenue and 66th Street, built when the neighborhood had 7,000 Slovak families and seven Slovak restaurants. Now he visits the neighborhood's Slovaks in their railroad flats because they can no longer walk to church.

"I go visit them to hear confession," he said.

There is, however, at least one great survivor: Glaser's at First Avenue and 87th Street, a family bakery founded in 1902, when Theodore Roosevelt was president, and a loaf of bread cost 4 cents. The proprietors are the founder's grandsons Herbert Jr., who works the day shift — and John, who takes nights. Herbert, 53, remembered when he had a half dozen sturdy competitors, like Kramer's and Kleine Konditorei. Now he is king of the heap, but alone at the top. Once, customers with teeming families bought large cake wheels for dessert. Now, with so many singles in the neighborhood, his most popular item may be black-and-white cookies — not ethnic at all.

"Now people come in and say, 'I'll have one of those and one of those,' " he said.

Cockeyed optimists may even see a glimmer of rebirth. Last year, Andre's Cafe, a branch of a 30-year-old bakery in Forest Hills, Queens, opened on Second Avenue near 85th Street. Its owner is Andre Heimann, a Hungarian immigrant whose mother worked for the now extinct Mrs. Herbst's, a Hungarian bakery on Third Avenue whose flaky strudel filled with apple, cherry or even cabbage was legendary. The new Andre's also serves a flaky strudel. It too is filled with apple, cherry or even cabbage.

husvet

egy kis husveti meglepi: itt

vegre sikerult feltoltenem a gepemre a februar ota a kameraban tartogatott fenykepeimet.

Moog koncerten keszult onarckep:



elso ho a Central Parkban:

comandante zero

A vasarnapi szunnapot kihasznalva eleget tettem egy buli meghivasnak es a Lower East Side-on kotottem ki este egy kisebb zenei fesztivalon. Invitalom ferje zenekara a Comandante Zero lepett fol sok kisebb csapattal egyetemben. Vegre jo partyba csoppentem es nagyon elveztem a Leningrad Cowboys es Scissor Sisters keresztezesere hasonlito tarsasag zenejet. Amugy is kezdem ugy erezni, hogy a 80-as evek punkvaros feeling utan NYC most leginkabb a vilagzeneben van otthon.

egy par youtube koncert felvetel a commandate-tol:

honap vege

Elnezest kedves feleim, hogy ebben a honapban mintegy harmadara csokkent a bejegyzeseim szama, de az elmult par napban semmi, de semmi lenyeges nem tortent velem. Talan azaz oka, hogy ket hetig szinte megfelezett fizut kaptam, talan a lustasag, de Boston utan igazandibol nem is tudtam kimozdulni az otthon-metro-munkahely tengelybol. Kivetelt csutortok este jelentette, amikor is a The Moog nevu magyar csapat koncertjere lettem invitalva. Beszelgettem az amerikai turnen levo zenekar tagjaival es szomoruan konstataltam (megint), hogy "alattunk" kezd felnoni, alkotni egy uj korosztaly. Bar a zenejuk nem volt szamomra baromi ujszeru, de profin kiszolgaltak a kozonseget. Mint kesobb elmondtak, a myspace-en megkerestek tobb szaz kiadot, legfokeppen Nemetorszagbol es Amerikabol. Egy kis los angelesi menedzser iroda vezetojenek megtetszett a szamuk (ahogy Art, a menedzser fogalmazott: elso hallasra szerzodtette oket), es elrepult megnezni oket Pesten, majd a legnagyobb megdobbenesukre turnera hivta oket. Es most itt vannak. 30 helyszin, keresztul kasul az USA-ban. Allitolag zabaljak oke. Mondjuk nemzetkozi es konnyen fogyaszthato zenet jatszanak. Ugyhogy lehet, hogy roluk irom elso itteni cikkemet, bar most olyan hulla faradt vagyok a husveti hajtas miatt, hogy inkabb nem igergetek semmit. Hisz sok projekt all most fel uton, pl a filmklub is.

Ha a februart szamvetessel es eloretekintessel fejeztem be, muszaj feladnom az utolso kenetet elmulo marciusomra is. Nos megjott a meleg ido, bar meg meglehetosen hisztis allapotban. Mindenesetre csabitonak igerkezik az aprilis. Az embernek mar van kedve kimenni az utcara. Azaz lenne, ha lenne ideje ra. No nincs annal rosszabb erzes, mint masokat nezni setalni a napfenyben, mig te kolbassza fustolodve robotolsz a pult mogott. Boston volt a honap csucspontja, de a februarban megfogalmazott celok eygiket sem sikerult maradektalanul teljesiteni. A szocializaloda egyelore a boltban tortenik. gyulnek a nevjegykartyaim. Igazandibol az aprilis filmklub lehet a kitores ilyen teren.

Aprilist az angolozas honapjanak tuzom ki. Nem vagyk megelegedve az angolom fejlodesevel illetve nemfejlodesevel. a Boltban es az alberletben szinte csak magyarul beszelek. Probalok a metron angolul olvasgatni, de ez edeskeves. Eroltetni kell sajna. Nem is kivanok ezert tul sokat az aprilistol, csupan, hogy az angolom fejlodjon rohamosan, illetve egy szintel jobban ismerjem a varost, illetve, hogy jo lenne uj penzforrast talalni, hogy a nyarat mar jonak mondhato fizetessel kezdhessem.

Par link a vegere:

Lakokozossegunk a myspace-n:
http://profile.myspace.com/index.cfm?fuseaction=user.viewprofile&friendid=58123348

Potion Cafe, ahova a filmklub szervezodik:
http://www.myspace.com/potion_248mckibbin

cikk

most olvastam az Index.hu -n:
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/

A féltudású magyar elit

Publius Hungaricus*
2007. március 26., hétfő

Szlovénia a minap bevezette az eurót. Szlovákia egy főre jutó nemzeti összterméke – az elmúlt évek gazdasági növekedésének köszönhetően – meghaladta Magyarországét. Észtország, amely tizenhat éve még a dicsőséges Szovjetunió tagja volt, most a modern piacgazdaság egyik mintaországa és tanítómestere. A román IT-szektor a világon az egyik legdinamikusabb: több ezer helyi vállalkozásból áll, és a román termékeket a világ legjobbjai közt emlegetik.

És mi? Mi hogy állunk? Az eurótól fényévekre. Növekedésünk már öt éve az egyik legrosszabb a régióban. Tanítani viszont legalább tanítanak minket: a világ vezető gazdaságkutatói és elemzői közt nincs sok vita arról, hogy kevés fejlődő ország gazdaságpolitikája volt olyan ostoba (nem elhibázott, nem téves, hanem os-to-ba), mint hazánké. És ha kényszerítenének se tudnék olyan jelentős szektort mondani, amelyben valóban világszínvonalúak vagyunk.

Nem csak a gazdaság maradt le
A drámai lemaradás nem korlátozódik a gazdaságra, legfeljebb ott vehető legkönnyebben észre. Mi a helyzet például a külpolitikával, azzal a területtel, amiben az elmúlt tizenöt évben talán a legtöbb lehetőséget kaptuk? A régiónk feletti keleti befolyás egyik napról a másikra szétesett, a nagy birodalom helyett egy teljesen szétzilált, külpolitikailag egyelőre súlytalan szomszédot kaptunk. A Balkánt domináló délszláv középhatalom sok kicsi, kivérzett államra esett szét. A nálunk másfélszer nagyobb és lényegesen nagyobb presztízsű Csehszlovákia helyett pedig a kis Szlovákia lett északi szomszédunk. Közben odafigyeltek ránk: éltanulónak tekintettek minket, a kis Nyugat voltunk, itt, Keleten.

Mit értünk el e kegyelmi állapotban? Talán az EU-tagságot? Hat év Meciar ellenére Szlovákia akkor lett EU tag, amikor mi, Romániának huszonöt év Ceausescu és nyolc év Iliescu után éppen három évvel kellett többet várnia. Ehhez az eredményhez nem kellett magyar külpolitika. Milyen számottevő érdekünket sikerült érvényesítenünk bárki más érdekeivel szemben? Gyakorlatilag semmilyet. A Dunát elterelték a szlovákok, a régió gazdasági és kulturális központja sokkal inkább Bécs vagy Prága, mint Budapest, a határon túli magyarok pedig legfeljebb azokat a jogokat kapták meg, amiket kiharcoltak maguknak.

Talán azért maradtunk le a fenti területeken, mert társadalmi bajaink gyógyítása foglalta le figyelmünket és erőforrásainkat? No, az biztosan nem. 1990 óta a népességfogyás felgyorsult, a társadalmi tőke szintje tovább csökkent, a cigány fiatalok iskolázottsága és foglalkoztatottsága drámaian zuhant, a korrupció növekedését mindannyian érzékeljük, a férfiak születéskor várható élettartama a legalacsonyabb az egész EU-ban, a magyar magaskultúra haldoklik, a funkcionális analfabétizmus megdöbbentő szintet ért el. Ráadásul egyik esetben sem jutottunk el még csak az okok feltárásáig sem.

1990-ben még a legígéretesebb ország voltunk az Elbától keletre. A világ elsősorban tőlünk várta, hogy példát mutassunk a többi átalakuló országnak. Hogy lehetett ennyire elrontani mindent? Hogy nem tudtuk megőrizni és kihasználni a lépéselőnyünket? Nem az akarat hiányzott. Minden rendű és rangú ember azt kívánja, hogy hazája gazdag, befolyásos és erős legyen. Ha nem hazaszeretetből, akkor önérdekből. Hisz mégiscsak jobb egy nagy szemétdombon kakasnak lenni, mint egy kicsin. Nem, nem akaratból volt kevés, hanem a képességből. Abból viszont ijesztő mértékben.

A szélsőségesen elitvezérelt ország
Az országot nemcsak, sőt sokszor nem elsősorban a politikusai vezetik, hanem az üzleti, az egyetemi, a tudományos, a kulturális élet meghatározó személyiségei is. Őket együtt elitnek szokás hívni. Hazánk pedig szélsőségesen elitvezérelt ország.

Nem is lehet más. Minden témába vágó felmérés azt mutatja, hogy nálunk nem működnek azok a kis közösségek, amelyek szűrnék a nagy intézményeknek az egyénre gyakorolt hatalmát és befolyását. Ez persze nem meglepő: a szabadság legfontosabb bástyáját jelentő helyi kisközösségeket fizikailag verték szét, semmisítették meg 1944 és 1961 között, utána majd harminc évig lehetetlenné tették újak születését. Ráadásul nemcsak ezt örököltük, hanem megannyi monopóliumot – ha úgy tetszik, megannyi pici diktatúrát – az élet számos területén.

Elektromos áram, telefon, ADSL-bekötés, kereskedelmi tévé, bevásárlóközpont: tényleg van választási lehetőség? A monopólium az egyénnel szemben: eleve eldöntött ütközet. Ezért aztán a magyar társadalom többsége, teljesen érthetően, az ellenállás helyett az alkalmazkodást választotta és választja máig.

Azt pedig, hogy mihez alkalmazkodunk, a nagy rendszereket közvetlenül (beosztásukon, vagyonukon keresztül) vagy közvetve (tekintélyükön, befolyásukon keresztül) a vezető emberek határozzák meg. Azaz elit. Ennek értelmében, ha az ország komoly bajban van – és kétség ne legyen, éppen abban van –, arról elsősorban az elit tehet. Egyszerűbben: a fejétől bűzlik a hal. A mi halunk feje pedig rettentő büdös, mert még 1981-ből való.

A tudatlanságból a féltudásba: a mai magyar elit tanulóévei
1981. Mágikus évszám. Ekkor kezdődtek a „nagy reformok”, amelyekkel az ország technokratái, értelmiségiei és vállalkozói a kommunista rendszer adta kereteken belül próbálták hazánkat a Nyugathoz közelíteni. Beléptünk az IMF-be és a Világbankba, engedélyezték az évenkénti nyugati utazást (azért nem mindenkinek), és korlátozott teret adtak a magántulajdon bizonyos formáinak. Az évtized közepe felé bevezették többek közt a kétszintű bankrendszert, a személyi jövedelemadót és később a „kiprivatizálásoknak” keretet adó társasági törvényt. A magyar tudósok, kutatók és értelmiségiek olvashattak néhány tiltott „kapitalista” könyvet, és néha elutazhattak fejlett országokba is.

A reformok bizonyos értelemben sikeresek voltak. A géemkázók úgy érezték, hogy végre magánvállalkozást csinálnak; a professzorok úgy, hogy végre bekapcsolódtak a nemzetközi vérkeringésbe; a közigazgatásba belépő technokraták meg úgy, hogy végre nem a marxizmus dogmáiból kell kiindulniuk, hanem a józan eszüket is használhatják. A hetvenes évek biszkubélai sötétségéhez vagy a többi kommunista országhoz képest szinte nyugatiak lettünk.

De csak ezekhez képest. A nyolcvanas években Magyarországon nem piacgazdaság és nem jogállam épült, így az ország sem a Nyugathoz közeledett, hanem az akkori Keletről húzta le az utolsó bőrt. A gmk-k nagy része például csak azért tudott talpon maradni, mert tevékenységeik ellátásához állami vállalatok eszközeit használták – ingyen. A gmk-k többsége nem klasszikus vállalkozás, hanem egyfajta üzleti élősködő volt.

Valóban volt kétszintű bankrendszerünk, de egyáltalán nem úgy működött, ahogyan egy piacgazdaságban szokott, hisz alig tíz év alatt belül kétszer kellett állami beavatkozással megmenteni az összeomlástól. A társasági törvény tényleg lehetőséget adott a privatizációra, de annak folyamata mindenre emlékeztetett, csak jogállami keretekre nem. A magyar társadalomtudós is tanult valamit a nyugati könyvekből, utakból, konferenciákból, de ettől gondolkodását változatlanul a hosszú évtizedek alatt beleivódott didaktikus, mechanikus, determinisztikus világkép határozta meg.

Furcsa kettőség jellemezte ezt az időszakot: a szovjet barakk perspektívájából a normális, nyugati berendezkedés kialakulásának illúzióját adta, a normálisabb világból tekintve viszont jól látszott, hogy ízig-vérig szocializmus volt.

Nem kellettek a hazatérő emigránsok
A jelenlegi magyar elit meghatározó része a nyolcvanas években szerezte legfontosabb tapasztalatait a nyugati típusú berendezkedésről. Ekkor láttak, hallottak először piacgazdaságról, üzletről és demokráciáról, arról, hogy hogyan is kellene egy normális országnak működnie. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem tanultak volna azóta olyan keveset, ha nem a nyolcvanas évek tapasztalatai alapján próbálnák irányítani az országot ma is.

Ez persze részben a korukkal magyarázható. Az akkor 25-40 éves korosztály mára lényegesen idősebb és ezzel párhuzamosan kevésbé nyitott lett. Legalább ilyen fontos azonban az a tény, hogy az akkor szerzett tudásukat máig relevánsnak érzik. Nem véletlen, hogy az összes többi posztkommunista országgal ellentétben, hazánkban egyetlen hazatérő emigráns sem tudott számottevő hatást elérni, vagy befolyást szerezni (kivéve természetesen Soros Györgyöt, aki egyszerűen megvásárolta). A magyar elit nem volt nyitott a körön kívülről érkező külföldi tapasztalatra, mert úgy érezte, hogy a nyolcvanas években megtanultaknak köszönhetően már tudja, mit és hogyan kell csinálni.

Nem mindenütt volt ez így, a legkevésbé Észtországban. Az észtek a kilencvenes évek elején vettek egy nagy levegőt, és kimondták, hogy nem fogadnak el semmit az előző évtizedek „igazságaiból”. A nyugaton élő emigráns észteket hazahívták, megannyi skandináv, német és amerikai intézménnyel indítottak csereprogramokat, a vezető vállalatok és állami intézmények élére szemtelenül fiatal embereket neveztek ki.

E másfél millió lakosú kis ország önbizalma odáig terjedt, hogy valódi versenyhelyzetet teremtettek a legtöbb iparágukban, mondván, hogy az észt vállalkozók is akkor erősödnek meg, ha versenyeznek. Láss csodát, az elmúlt évtizedben Észtország a kelet-közép-európai régió legdinamikusabb országa volt, a magyar gazdaságnál átlagosan közel kétszer (!) gyorsabban növekedett. Az észtek, akik tizenöt éve nem szégyelltek tanulni másoktól, mára tanítómesterekké lettek, akikhez szerte a világból járnak tanulni, ellesni a trükköt.

A féltudás tort ül: a velünk élő nyolcvanas évek

Nálunk nyilvánvalóan minden máshogyan történt. Valahogy derogált tovább tanulni. Vegyük például a közgazdaságtan kérdését, hiszen ez mindenkit közvetlenül, mondhatni húsba vágóan érint. A nyolcvanas-kilencvenes években axiómaként kezeltük, hogy Kelet-Közép-Európában egyedülállóan, nemzetközi szintű szakembereink vannak e területen. Miért is lett volna máshogy, hiszen a régióban elsőként, 1982-ben beléptünk az IMF-be, és olyan legendák, mint Zseniálisfeketejános szárnyai alatt egy egész nemzedék tanulta meg, hogy mi az a nyugati közgazdaságtan (volt közöttük olyan, aki még angolul is tudott!)?

Eltelt tizenöt év, és ez a fantasztikus gárda, ezek a világszínvonalú szakemberek egy szóval sem mondták, hogy valami nagyon-nagyon el van rontva. Volt egy-két megjegyzés hiányról, meg instabilitásról, de azt senki sem említette, hogy az egész magyar gazdaság rossz pályán lenne. Lehet, hogy nem tudták? Lehet, hogy tényleg el kellett menni a szakadék széléig, hogy lássák, közeledünk a mélység felé?

Tudom én, hogy részben azért nem szóltak, mert védték az éppen kormányon lévő barátaikat, de amikor azok ellenzékben voltak, akkor miért nem erről beszéltek? Miért a reptérprivatizációt vagy a Széchenyi-tervet támadták, miért nem az adórendszer vagy az egészségügy átalakításának elmaradását? Mert egyszerűen nem ismerték fel, hogy ezek ekkora problémát jelentenek. Nem ismerték fel, mert az az eszközrendszer és gondolkodási keret, amit még a nyolcvanas években alakítottak ki, csak ennyire volt elég.

A sort folytathatnánk a késő Kádár-kor hazai politikai műveltségénél megakadt riporterekkel, a marxizmus és bármilyen divatos nyugati elmélet sajátos katyvaszát tanító egyetemi professzorokkal, a nemzetközi szinten is értékelhető teljesítményre képtelen tudósokkal vagy a minden problémát huszonöt éve ugyanazokra az okokra visszavezető írókkal, költőkkel, filozófusokkal.

Miközben a közemberek a kilencvenes években óriási teret nyerő nagy külföldi cégeknél vagy azok talpon maradó hazai konkurenseinél elsajátították (mert el kellett sajátítsák) szakmájuk nemzetközi színvonalát, addig az elit döntő többségét semmi sem kényszeríttette hasonló fejlődésre. Itt nem csak a magukat mindenfajta önirónia nélkül „nagy generációnak” nevező kiöregedett polbeatfiúkról van szó. A jelenség éppen úgy tetten érhető a jelenlegi ötvenes és negyvenes korosztály megannyi tagjánál, akik megtehették, hogy a „Magyarországon ez máshogy van” gondolat jegyében az elmúlt tizenöt évben meg se próbálják ledolgozni a nyugati kollégáikkal szemben meglévő szakmai és intellektuális lemaradásukat.

A magyar elit tagjainak döntő többsége, bizony, konzerválta a nyolcvanas évek világát. Nem tények, hanem benyomások alapján formálnak véleményt; imádják a nagy ívű elképzeléseket, de képtelenek kidolgozni a részleteket hozzájuk; univerzálisan fogalmaznak, de szinte semmit sem ismernek a közvetlen környezetükön kívül; folyton terveket és programokat gyártanak, de soha nem sikerült valamit igazán jól megvalósítaniuk. Mind azt gondolják, hogy az, amit akkor, az aranykorban megtanultak, ma is elég.

Bizonyos értelemben, mintegy önbeteljesítő próféciaként, igazuk is van. Mivel a megfelelő pillanatban ők voltak helyzetben, ők tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma ők a Politikusok, az Írók, a Tévés Személyiségek, a Nagy Nevettetők, a Színészek, a Filozófusok, a Tudósok és a Szakértők. És dicsérik egymást megállás nélkül. Egymás szemében ők a világszínvonal. Ezek a pozíciók lehetővé teszik, hogy ideig-óráig még ők szabják meg a játékszabályokat, ezzel is meghosszabbítva saját hatalmukat. Ez a tudás ehhez tényleg elég volt.

Máshoz viszont nagyon is kevésnek bizonyult. Az eredmények magukért beszélnek. A magyar elit az elmúlt tizenöt évben eljátszotta az ország egyik ritka esélyét arra, hogy valami igazán nagyot alkosson. Előnyeink java részét elvesztettük, és beolvadtunk a közép-európai masszába. Mindenütt csak a nyolcvanas évek borzalmas középszerűsége.

Nincs egyetlen normális közéleti vita. Nincsenek a tényekhez ragaszkodó, bátor és következetes közszereplők és orgánumok. Nincs, aki rámutatna, hogy annyira azért mégsem egyediek a problémáink. Nincsenek gondolatok, amik a magyar határokon túl is izgalmasnak bizonyulnak. Nincs egy szakma, amelyik folyamatosan világszínvonalat termelne. Nincs minőség, stílus és ízlés.

Na és?
Semmi garancia sincs arra, hogy mindez megváltozik. Argentína, amely a huszadik század elején még a világ tíz leggazdagabb országának egyike volt, száz éve nem tud szembe nézni a saját hanyatlásával. Az országot szétfeszítő társadalmi problémákról az argentin elit nem képes széles körben elfogadott diagnózist készíteni, hogy megoldási javaslatról ne is beszéljünk. A nyilvánvaló romlásnak fittyet hánynak, és a régi dicsőségbe kapaszkodva még mindig úgy viselkednek, mintha Buenos Aires lenne Latin-Amerika központja. Ezen az úton mi is elindultunk, és nem kell száz év, hogy teljesen lecsússzunk.

Aki azt gondolja, hogy ezt a problémánkat megoldhatja a politika, ne adj' Isten, egy kormány, az nem érti a krízis mélységét. Féltudású elittel a háta mögött még a világ legkiválóbb politikai garnitúrája sem tudna maradandót alkotni. Előbbiek ugyanis a szakértők, akik előkészítik a fontos döntéseket; a kommunikátorok, akik megalapozzák vagy megtorpedózzák azok társadalmi elfogadottságát; a vezetők, akiknek végre kell a kapcsolódó intézkedéseket hajtaniuk; és a finanszírozók, akik számon kérik a politikusok döntéseit. Arról nem is beszélve, hogy féltudású elit szükségszerűen csak féltudású politikai garnitúrát tud kitermelni.

Ennek megfelelően ahhoz, hogy elhiggyük, a mostani reformok valóban jobban át vannak gondolva és jobban lesznek végrehajtva, mint az elmúlt huszonöt év összes többi hasonló nekibuzdulása, vagy hogy kiutat jelentenek az elmúlt másfél évtized helyben járásából, azt is el kell hinnünk, hogy egykor Münchausen báró saját hajánál fogva rántotta ki magát a mocsárból.

A mostaninál lényegesen komolyabb tudással bíró elitre van szüksége hazánknak. Ennek létrehozása természetesen hosszú időbe telik majd, és egy egész generációnak jelenthet feladatot. Első lépésben tudatosítanunk kell magunkban, hogy nem mi tudjuk a legjobban, hogyan kell demokráciát, piacgazdaságot, jogállamot és általában véve normális országot építeni.

Új utat találni, de nélkülük
Tanulnunk kell azoktól, akik előttünk járnak vagy egyszerűen ügyesebbek. A tanulás természetesen nem azonos a majmolással. Magunkat, a saját erősségeinket és hibáinkat is sokkal tisztábban kellene látnunk ahhoz, hogy valóban felhasználhassuk mindazt, amit másoktól el lehet sajátítani. Ez a jelenlegi magyar elitnek túl nagy feladat volt, az általuk kialakított tudás- és társadalommodell zsákutcának bizonyult.

Új utat kell találnunk, lehetőleg nélkülük. A nyolcvanas évek hamis tanulságaival meg nem fertőzött következő generációnak át kell lépnie a mai magyar eliten. Nem foglalkozhat az előbbi köldöknéző vitáival, és nem fogadhatja el középszerű idoljait, és el kell utasítania annak megannyi rossz kompromisszumát. Ehhez azonban új tanítómesterek is kellenek. Van már néhány itthon is, de nagyszámban egyelőre csak külföldön találni méltót. El kell menni, hogy megtanuljuk kívülről látni magunkat, hogy a nyolcvanas évek belterjes perspektívái és félig rágott módszerei ne determinálják a mi gondolkodási kereteinket is. Ezután azonban haza kell jönni, mert rengeteg a feladat. Azok pedig, akik már újra itthon vannak, keressék egymást, segítsék egymást, és ne féljenek kimondani, hogy a helyi (kis)király meztelen.

Így talán véget vethetünk a mai magyar elit siralmas országlásának.

* Publius álnéven – Publius Valerius Publicola római konzul emlékére – az Egyesült Államok alapító atyái (Hamilton, Madison és Jay) publikálták híres, a föderális állam kialakulását alapvetően meghatározó, alkotmánymagyarázó cikksorozatukat 1787-88-ban.

Emerson

Tegnap este elfogott az erzes, hogy mennyire hianyzik az otthoni bulik utani hajnali hazasetalas. Imadom a kora reggelt, a szurkulet frissesseget (kivetel, ha nem hazafele tartva er, hanem fel kellene kelni az agybol), setalni a koruton, vagy a Margit hidon at. Ahogy az elso villamosok robaja megtori a kiurult varos csendjet. (bar azt hiszem az uj sargak mar csak sietve szuszognak a sineken) Hianyoznak a megszokott terek, megallok: az egesz szecesszios-eklektikus dunaparti baratsagos kisvarosi milio.

Aztan ma reggel megtapasztalhattam a brooklyni kora reggelt (nem lettem tole boldogabb), hiszen hajnalban kellett kelnem, hogy a chinatown-ba metrozva elerjem a legkorabbi bostoni china bust. Nagyon olcson lehet igy utazni pl a retur jegy csupan 30 dolarba kerult, mig a vonatert elkertek volna 100-at is.

Ugyhogy a vonat utan ujabb "magyarorszagi" kozlekedesi eszkoz demisztifikalodott szamomra. Amerikat eddig csak autobol ismertem, Otthont meg buszbol, vonatrol. Felcserelodnek a terek, a latvany, de a hang es az erzes ugyan az. Szerelmesfilmet idezve: ha becsukom a szemem, mintha a soksok gyermekkori belfoldi turak egyiken lennek - a jo oreg Ikaruson ulve / vagy eppen ujabb nihilhetre tartanek Nyiregyhazara es elvezem, hogy sut be a nap az ablakon, mikozben Manccsal probalom taplalni magam. Ha kinyitom, akkor meg Mekdonalciaban talalom magam.

Szoval kozel 4 ora buszozas utan megerkeztem egynapos kiruccanasom uticeljaba, Bostonba, hogy reszt vegyek az Emerson College nyilt napjan.

Mar elsore pillantasra megtetszett ez az os-amerikai varos - a new yorki art deco tomenybol feludules egy kis XVIII. szazad. foleg ugy, hogy igazi diakvaroskent (Harvard, MIT) tele van fiatalokkal. Persze NYC sem oregekotthona, de Bostonban, mivel minden kisebb merteku, mindez sokkal koncentraltabban van jelen. legalabbis ez az elso benyomas.

csak ne lenne ilyen hideg. kezdek parazni, hogy tul fazos lettem, mert az amugy szep, napos 8 C fokban mindenki felszabadultan setalt marmar rovidujjuban, en meg a sapkas-salas kombinacioban ugy tuntem koztuk, mintha most erkeztem volna floridabol.

nem sok idom volt varost nezni, csupan egy rovid setara futotta, mert jottem is este vissza. de mindenkeppen visszanezek meg par napra - ha mar melegebb lesz. :)

Ebedidoben gondoltam egyet, hogy a helyi varosligetben teszek egy gyors latogatast: (a Central Park ota valahogy vonzodom a parkokhoz - vagy ez az orogedes gyanus jele? :) ) meglepon tapasztaltam, hogy politikai gyulesbe csoppentem. Korulottem satrak, tele szoroanyagokkal, konyvekkel, es oriasbetus plakatokkal - a podiumon valaki hevesen gesztikulalva adja elo nemtetszeset az iraki haboruval kapcsolatban. Kommunista gyulesbe csoppentem.
Ezek az amerikai komcsik tiszta `68-as hangulatot varazsoltak a tisztasra. Minden karakter megtalalhato volt itt. (amerikaiak amugy is nagyon jok a karakterekben) Lelkes aktivistak, instant hippik, alteros szulok es nagyszulok, mikrofonfrizuras fekete aktivistak, gitaros bodulatmuveszek, rasztas anarchistak. Pultokon Trockij, Marx, Lenin (igen sok Lenin), Kommunista kialtvany spanyolul, Chavez-t istenito anyagok, amerikai munkasmozgalmi konyvek.
Be is szereztem par ingyenesnek latszo brossurat.
Vicces volt, hogy fekete szovet-sznob kabatomban es Emersonos elitegyetemista anyagokkal a kezemben nem nagyon illettem a tarsasagba, s inkabb kezeltek gyanus ellenforradalmarkent a derek amerikai vorosok, mintsem egy szocializmust valoban tapasztalt (komoly 7 even keresztul :) ) szakertot. :) Az egyik ficko mellettem meglehetos bizonytalansaggal felhozta a franfurti iskolat (felcsillano szem), de a kedves aktivista lanynak fogggalma sem volt kikrol beszel(ne)(de megtudtam tole, hogy Sztalin rossz ember volt, nem ugy mint ok akik jok), ugyhogy megilletodve tovabb odalogtam a Tegla cimu filmben latott aranykupolaju templom fele.

Emerson College olyan volt, mint amire szamitani lehetett. Luxus, luxus - hihetetlen felszerelesek, laborok, korulmenyek. Ami viszont meglepoen erdekes, hogy mennyire fejlesztes, kreativitas kozpontu az oktatas. new media ezerrel. (pl kulon szigete van a sulinak a second life-ban, bar ez nem kifejezetten az oktatas szintjet emelo tenyezo, de a nyitottsagot azert jol jelzi)
neztunk vizsgafilm reszleteket is, amiktol azert nem voltam teljesn elajulva. Ahogy OLJ meselte korabban: technikailag nagyon profi, de nem valami tartalmas munkakat lattam. De voltak legalabb erdekes probalkozasok, kezdemenyezesek. Draga noverkem jelenlegi vilagaba nyertem peldaul betekintest, mert az egyik filmet egy indonez diaklany forgatta a hazatereserol. (mondjuk biztos haborgott volna Noverke, mert a holgyet vagy 3 szolgalo varta mar az ajtoban, s hatul 4-et tisztogattak a luxus merciket a garazsban.)

Elveztem, hogy par orat visszaterhettem az egyetemista kozegbe, bar ez azert teljesen mas mint amit otthon megszoktam. Meglatjuk mi lesz ebbol.

ui: megkaptam a hosszabbitast! maradhatok szeptember 7-ig. ugyhogy aki szeretne jonni, mostmar biztos, hogy megteheti!

marcius 15

ennyit errol:

Tüntetők verekedtek össze egymással
Blaha Lujza tér: Láthatóan ittas tüntetők összevitatkoztak azon, hogy felgyújtsanak-e még egy szemeteskukát. A szóváltás elfajult, a vitatkozók vasrudakkal estek egymásnak. Az egyik verekedő sérüléseit az időközben kihívott mentők látták el. (MTI)

metszopontok

Multkor a lakotarsammal beszelgettunk egy erdekeset (szokasos nagy temak), hogy mi a sors stb. En ugy irtam le mint egy massza, mely korulvesz, mely a kornyezeted es amiben mozogsz, vagy kapalodzol. Toled fugg, hogy milyen mozdulatokat teszel, illetve a veletlenen, hogy merre jutsz. ( eleg liberalis allaspont) Mig a lakotars az eleve elrendeltetett, cernafonalra emlekezteto sors letezeset bizonygatta. A massza kep termeszetesen hamis, bar nekem tetszik. De a cernaban sem hiszek, hiszen maga a tortenelem (ha van egyaltalan ilyen fogalom) sem linearis tortenesek sora. Hogy a klasszikustol idezzek: parhuzamos tortenetek futnak, kapcsolodnak egybe. Mindenesetre mindketten megallapitottunk egy fontosat (barmennyire is blodlinek hathat), hogy az a sorsod, melyet a nap minden masodperceben csinalsz. Ebben benne van a "becsuld meg az elet minden masodpercet" cimu hatbaveregetes is, de egyszerre ott figyel a soksok apronak tuno donteshelyzetre rarakodo felelosseg-feszultseg.

Minap is megkaptam a regi hirleveleket a CSR (szakdogatemam) vilagabol es igy szinte nap mint nap kerdojelezodik meg az a par honapos dontesem, hogy ujra filmkozelben szeretnek lenni. Nem mintha nagy lenne a kisertes, mivel a CSR valahogy sosem izgatott annyira mint a filmes vilag, de benne lenni egy kozegben par evig, foleg latni ennek a vilagnak a szuleteset (akarom mondani, hogy par eve meg szinte senki nem tudta mi ez a CSR most meg minden uzleti forum errol beszel)es kilepni belole mikor epp viragzasnak indul - hat nem mindig tunik bolcs dontesnek. Viszont azt is tudom, ha nem elnyomnam a filmes vagyakat az megjobban frusztralna. De szerintem a diakszervezet is hianyzik. Alkotokent mozogni ebben a kozegben, ambicokat kiotleni es megprobalni megvalositani azokat. Persze ezt hoztam magammal es itt is probalok krealni minden felet, de otthon ugye minden otthonosabb. Pl marha idegesito volt lemaradni a filmszemlerol es mar elore rossz erzes a kovetkezo Sziget fellepoinek nevsorat olvasgatni... Illetve most latom, hogy ugyanugy ahogy a Gluglut kihagytam par eve, most ujra lemaradok egy Zamardiban rendezendo elektronikus fesztivalrol... Persze itt majd lesz mas, es uj. lehet hogy konzervativ kezdek lenni, vagy csak tul sok ez a valtozas egyszerre? Persze a helyzet nem dramai, csak jo egy kicsit panaszkodni a blogon keresztul. :):):)

Amugy barmira ideges vagyok, mert a pampogo fonokasszony bejelentette, hogy az eddig heti 2 napot dolgozo munkatarsnak a husveti orias forgalom elott tobb munkat akar adni, hogy o is jol betanulja a kiszolgalas phd-t kivano minden fortelyat, ezaltal megfelezte a heti oriam szamat. Nem tul tisztesseges. Finoman fogalmazva, foleg ugy, hogy eddig sem kerestem vilagrengeto osszegeket. Bar szerencsere tettem felre penzt, igy rovidtavon anyagi csod nem fenyeget, de azert kurva bosszanto, hogy az amugy sem magas fizetesem is zsugorodni latszik. ugyhogy ma, kihasznalva a szabadnapot szeduletes munkakeresesbe is kezdek.

Multkori postbol kifelejtettem, hogy egy regi tortenet vegere tettem pontot a mult het penteken. Meg Pesten, az amerikai uttol felbuzdulva, mint egy felkeszuleskeppen a fizikai munkara egy konyvesboltban dolgoztam ugy ket hetet. Az egyik munkatars mondta, hogy baromira var egy 300 cimu filmet, mely a gorog perzsa haboruk idejen jatszodik. Zavarba is hozott, mert fogalmam sem volt, hogy milyen filmrol beszel. Majd megnezve az imdb-n fellelheto adatokat engem is el kezdett erdekelni a produkcio, aminek amerikai premierje erdekes modon 1 nappal a tervezett hazautazasom utanra (marcius 9) volt esedekes. Szoval pont nem latom - morgolodtam. majd ugy adodott, hogy ugy nez ki meg szeptemberig itt esz a fene. szoval mar par honapja vartam ezt a filmet. meg ugy is, hogy a latvanyos bemutato (trailer) igazolta felelmeimet: nem "tortenelmi" filmmel lesz dolgunk, hanem az altalam annyira nem kedvelt fantasyval. De a latvany nem tunt rossznak. Meg amugy is a gorog mitoszok vilaga erdekes taptalaja lehet egy kortars-mitosz felepitesenek egy gorog kulturkorbe helyezett fantasynek - gondoltam.

Ugyhogy nagy izgalmakkal ultem be mult penteken eletem elso olyan amerikai mozijara, melyet a premier napjan sikerult megneznem. Baromi nagy sor volt a penztaraknal, de sikerult bejutni. (kesobb kiderult, hogy az elso hetvegen 71 millio dollart kaszalt a film, egybol visszahozva a 60 millios gyartasi koltseget)

A tortenet nem mas, mint a i.e. 480-as thermopulai-i csata tortenete, melyben 300 spartai vedte a szorost Leonidasz vezetesevel a tobbszoros tuleroben levo perzsakkal szembern. Vegul egy arulo megmutatta a perzsaknak a kerulo utat, akik igy be tudtak keriteni a gorogoket. Klasszikus tortenet - vilagtortenelem egyik leghiresebb utkozete, gyermekkorom nagy kedvence (marathon es szalamisz mellett termeszetesen).

A film vegulis nem okozott csalodast, pont azt hozta amt vartam tole (bar azert kicsit tobbet vartam...) . Nezheto mozi, bar semmi vizualis ujdonsagot nem tapasztaltam (pedig ugy reklamoztak, mint a tortenelmi filmek uj generaciojat). Klippekbol megismert effektek, matrixos lassitasok, szamitogepes jatekok igenyesebb introibol mar regota megszokott latvanyvilag es narracio.

A Sin City alkotojat, a nagyhiru kult-kepregenyes Frank Miller-t egy 60-as evekbeli kosztumos-kardozos 300 spartai film ihlette meg egy veres-szornyes 300 cimu fantasykepregeny rajzolasahoz. Kepei tenyleg izgalmasak, csak ugy ahogy a Sin Cityben, itt sem sikerult azt az esszencialis erot, mely a kepregeny kepkockaiban rejlik atfejteni a filmvaszonra. Mondjuk en ezt probalkozast sokkal jobban elveztem a Sin Citynel, mivel a patriota mondatok valahogy jobban illeszkedtek a szineszek szajaba, karakterehez, meg egy mitoszteremto filmbe belefernek a mitoszteremto gizdulasok is.

Persze nem veletlenul zabosak a filmre a magukat a perzsa birodalom orokoseinek tekinto Irani politikusok (es a haboru ellenes amerikai demokrata-kozeli ertelmiseg egy resze). Hisz a film erosen perzsa ellenes erzemeket taplal (amikor mindenki egy esetleges Iran elleni USA haboru lehetosegerol beszel), persze vicces lenne mondjuk a politikailag korrekt Egri csillagok is. Tehat bar kihallani nehol par aktualpolitikai agitszoveget a haboru mellett, de szerintem nem veszesen. meg a mufajhoz tartozik.

Vegredmenyben a mu tetszetosen megalkotott, de feluletes kepregenyfilm lett. Erezni rajta az uresseget. Mondjuk engem mindig hatarozoton idegesit, ha a dramaturg munkaja durvan az ember kepebe van nyomva. (mindent sutan tulmagyaraznak. pl hogy az amerikai fiatalok megertsek a gorog hadero titkat, a falanx mukodoset, a dramaturg bacsi betett nekunk egy kiseloadast, melyben Leonidasz kiraly az egyik csunya kulseju, de harcolni akaro spartainak elmagyarazza, hogy miert nem lehet a 301. a sorban - persze az elutasitasnak egyenes kovetkezmenye lesz az arulas.) Ami viszont zavaro volt, hogy a latvanyorgia kozepette elmaradnak a katarzis reszek. Utemezes nulla. Latvanyos reszek es beszedes reszek valtakoznak. Folynak az esemenyek (magyaran kulonfele kreaturak rohamozzak a 300 harcost - egy ido utan mar unalmas), omlik a ver (vicces, hogy ez is mennyire fake: igazan naturalista kepeket kapunk a kulonbozo hullakrol es serulesekrol, meg tocsog mindenki a verben, de pl amikor fejet nyesnek, a fej csupan levalik a nyakrol, es szep lassan esik le a porba, de mintha a nyaki utoerek nem leteznenek, a muver zuhatag elmarad - nem mintha hianyozna, csupan igy olyan ize lesz a filnek, mint a cukor es koffein mentes kolanak) de igazi ivet a filmnek nem sikerul felepiteni. Pedig szerelmi szal is van, meg fiu-apa viszony. Illetve hat kerem itt hosok halalat, onfelaldozasat kellene latnunk. DRAMAT ezerrel. Ehelyett vizualis bloff, muverparade marad,ures felhasznalasa egy zsenlialis kor hihetetlen gazdag vilaganak. Es ez szomoru. Amugy erdemes lenne egy osszehasonlito kritikat irni a Jet Li fele Hero-rol es a 300-rol. A kinai hagyomany es mitoszok vilaga milyen eros szellemi tartooszlopkent all a kinai komcsi agitprop karatefilm mogott, mig ez a nyugati kulura szellemi bazisabol merito MTV klippfilm mennyire kihasznalatlanul hagyja a multjat (talan nincs is tisztaban vele).
Meg egy szempont: nagy kedvencem volt tavaly az HBO altal horribilis penzekbol gyartott Roma cimu minisorozat. A Ceasar korat felevenito szappanopera irto erdekes koncepcioval jott, latott es gyozott (jo ez gyenge volt :) ). Az HBO, mint gazdag magancsatorna megteheti, hogy uttoro jellegu vallakozasokat tamogasson, es altalaban be is jon neki: pl a Romanal volt merszuk az alkotoknak kinyitni a tortenelemkonyvet, beleasni magukat a kulturtortenetbe, es szellemileg-vizualisan is erdekes filmet kesziteni. Celjuk volt, hogy az eddig megszokott tiszta szandalos filmekhez kepest, igyekeznek Roma kepet a sokkal realisabb, mostani 3. vilagi nagyvarosok kepehez hasonlova teremteni, es a falfirkaktol kezdve, a szlengig egy olyan kozeget teremteni a szappanopera tortenetnek, ami egesz egyszeruen belevarazsolja a nezot az i.e. elso szazadbeli romai kozelet kozepebe. Ceasar vilagaba. Az azota vetiteni kezdett 2. evadot HBO hianyaban meg nem lattam, de remelem tartani tudjak a szinvonalat. Igen, mert ehhez igeny es szinvonal kell. Szellemi. Nekik sikerult, a 300-nak csak modjaval.

300 trailer amiben minden erdekesebb latvanyos resz megtalalhato:


Rome elso evad trailer:


Rome uj evad promo filmje:

marciusra fel

Mostanaban egyre tobbszor merul fel, hogy tul sok idot toltok a neten. Munka utan e-mailt irok, hireket olvasok, meglatogatom a baratok blogjait. es ezzel ki is merul az esti program, hiaba new york city, vagy angol tanulas. a szorakozasrol mar nem is beszelve. valamit ki kene talalni.

ma elveztem a szabad hetfok nyugalmat - keson kelessel, hosszu csetelesekkel. ugy latszik, a hetfok mar csak ilyenek lesznek - az online kapcsolatok napjai. Este viszont, teljesen varatlanul, lakotarsunk meghivott minket az egyik koncertjere, Tortenetesen a Carnegie Hallba. John tudniillik utos, nem dobos, Nagyon jo fej arc - o is kulsoskent csoppent bele ebbe az ordenare new yorki masszaba, tekintve, hogy a south dakotabol szarmazik. meselte, hogy eveket jart logopedushoz, hogy levetkozze a megbelyegzo redneck akcentusat. Egesz jol sikerult neki. az egyik legnevesebb zeneakademian vegzett, vilaghiru tanarok tanitottak, s bar epp most a sulibol epp kikerultek, de jo allasba meg nem kerultek koteltancos eletet eli, megis pl jovo heten a Metropolitanben lesz koncertje, persze nem szolo, de azert egy ilyen intezmenyben a legkisebb szerep is nagy szo. (amugy Miklosa Erika nyomul egesz jo szerepekben - erdemes lenne megnezni) John amugy igazi szakbarbar. hihetetlen igenyesseggel, es szakmai tudassal muveli azt amit csinal, de figyelme masra nem igazan terjed ki. De elvezet vele beszelgetni a zenerol. Foleg ugy, hogy a mult nyaron ramjott, hogy meg kell ertenem a kortars komolyzenet es hirtelen felindulasbol elolvastam egy interjukotetet Ligeti Gyorgyrol (meg is halt azonnyomban...), szoval igazan erdekes muelvezeti szempontokat sikerult kicsikarni a lakotars uriembertol es en sem vallottam szegyent alulmuveltsegemmel. Amugy Ligetit itt nagyon zabaljak, Bartok fole helyezik, mint a XX. szazad egyik legnagyobb zeneszerzojet. Nem veletlenul a ma esti harom darab kozul az elso az o szerzemenye volt.
Kiderult, hogy ez az esemeny amugy valamifele utolso konzultaciok egyike volt, avagy nyilvanos foprobak egyike a professzionalis elet elott. A vilaghiru tanarok kommentaltak a diakok teljesitmenyet, csiszolgattak az eloadasmodot. Borzaszo erdekes volt latni, hallani, hogy ki mit erez fontosnak, kiemelendonek ezekben a konnyuzenere nevelt fuleknek gyakran teljesen idegen hangzasu darabokban.
vegre valami elvezet. mondja a sznobbik enem. de igaza van :)


John-rol amugy ezt irja a carnegie musorfuzete:
"John Ostrowski, Percussion

John Ostrowski has performed with the New York City Master Chorale, Orchestra of St. Luke’s, Northeastern Pennsylvania Philharmonic, Asian Artists and Concerts, School of American Ballet, and RedBull Artsehcro. He has appeared on the Chicago Symphony Orchestra’s Music NOW series, has twice participated in the Lucerne Festival Academy, and was a member of the Verbier Festival Orchestra for two years. In addition, he is a member of the Line C3 Percussion Group, has collaborated with recording artist Amy Grant and Brazilian composer-songwriter Arthur Kampela, and is the house percussionist at Libation restaurant and lounge. He holds a bachelor’s degree from Northwestern University and a master’s degree from The Juilliard School. As part of his fellowship program, John teaches in Queens at the Oliver Wendell Holmes School, IS 204."

Ugy latszik ez a hetvege a zenerol szolt: tegnap (vasarnap) a legendas Who koncertjen voltam a Nassau Collisseumban. Igazi ulos koncet volt, raadasul ezelott mindossze 3 szamot ismertem toluk (mondom: zenei alulmuveltseg), ugyhogy egyszerre volt az este igazi oromzene-elmeny illetve uj zenei tapasztalat, befogadas. Az alapfelallasbol elve maradt ket zenei orias, tul a hatvanon is elvezettel nyujtotta azt a lelkes kozonsegnek, amit elvartak tole. Ami nagyon tetszett, hogy mindezt a lelkesedes mellett kello ironiaval tettek - viccesen kommentalva a nagy slagereket es az elmult hatvanas eveket. Amerikaban mar tiz eve is fura (ujszeru) elmeny volt latni a 60-as evek lenyomatat. Most is a koncerten csomo nosztalgiazo akkori hippi jelent meg - rancosabban, oszebben, atalakulva.

Szombat este a szomszed nevtelen barban (melynek letezeserol csupan az itt lakok, vagy a bevatottak tudnak) kiallitasnyito volt, borleszk showal megspekelve. Volt meg egy agyontetovalt tuznyelo noci is, aki kesobb 20 centis szogeket kalapalt a fejebe. riaszto volt. olyan elmeny volt, mintha a 20. szazad elejen egy pesti vagy balkani lebujba csoppentem volna, vagy esetleg a wimari koztarsasag egyik bordelyaba. azon gondolkodtam, hogy ezek a partyk is mutatjak new yorknak ezt a fura hedonista eleterzeset. valahogy ekkor mindig az okori Romara asszocialok, az ottani orias kavalkadra es egzotikum habzsolasra. persze lehet hogy teljesen rossz helyen kapizsgalok es az itt toltott egy jeghideg honap alatt nem tudtam kelloen befogadni a ramzuditott new york feelinget, mindenesetre egy furcsa kulturmix erzese kezd kirajzolodni elottem new yorkal kapcsolatban. eloszor is van ez a 20-as harmincas evek aranykorszakabol itt maradt art deco eleterzes, ami a Fritz Lang fele Metropilisban megismert oriashazak es gazdagsag kombinacioja, na meg a jazz, es ennek a borleszk kulturanak a mostani ujra viragzasa a melyben. Ezen kivul, emelett a szelsoseges elvezethajhaszas kozben, baromira lepusztultnak is erzem ezt a teruletet. Szoval eleg csak az East Village-t nezni, vagy a lakohelyemet ezt az poszt indusztrialis east williamsburg-ot. mindenhol gyarak es raktarhazak, vasut, szemet, lakotelep. Punk hazaja, lepusztultsag harmoniaja. megis mas ez, gyokereiben mas, mint a kelet europai poszt szoci lerobbanas. nem otthonos a rohadas, de nem is olyan vonzoan termeszetes mint a benntszulotteknek. Az anti coporate gondolkodas es a szakadtsag kultusza jol megfer mind a luxusvilaggal, mind az elvezethajhasz egzotikaparadicsommal. Ezen kivul new york maga a kiforditott kelet europa. ugyanis hatalmas posztszoci kontingens allomasozik a varosban, orosz, lengyel varosreszek, illegalisok, stb. mexikoi mennyisegben vagyunk itt kerem szepen. multkor a sohoban kajaltunk egy random kivalasztott helyen, es oroszos korhely levest tettek elenk. A boltba tobb szerb, roman, orosz jar mint magyar. szoval ezek az ala new york vizioim egy honap utan, de van egy erzesem, hogy meg lesz egy par szin, arnyalat a kovetkezo par honapban, amit remelhetoleg megismerek ebbol a vilagfalubol.

a tobbi nap munkaval telt tobbnyire.
egyszer kaptam 10 dollar borravalot egy jol szitualt belgyogyasztol, aki 20 eve ugyanitt dolgozott, ugyanugy mint en,tehat egyetemistakent. talan en is jol szitualt belgyogyasz leszek? :):):)

illetve voltunk John masik erdekes koncertjen, mely Brooklyn egyik regi munkasnegyedeben (mely mara ultradivatos es rettentoen draga kornyek lett) egy szaz eves boxklubban. a koncertek kozott helyi amatorok boxoltak (eletemben eloszor lattam eloben boxmeccset), majd a ringbe a zeneszek szalltak be es nyomtak egy kis free jazzt, meg kortars komolyzenet.

elfaradtam. megyek aludni. legkozelebb irok meg a metrokrol is. mert erdekesek.

Monty Python: The Dirty Hungarian Phrase Book

illetve egy vicces/szomoru cikk az Indexen:
Háborúba sodorja Magyarországot a békeszerető rapper?

cim

tobben kerdeztetek mar a jelenlegi cimemet. hat ime:

248 McKibbin st #3K
Brooklyn, New York 11206

februar vege

elerkeztunk a jubileumi 25. bejegyzeshez, ami egyuttal bucsuzas a februartol, a frusztralo honaptol, mely vegulis pozitiv veget ert, ha azt nezzuk, hogy a kivant celok nagy reszet megvalositottam.

Van munka, uj alberlet, uj ismerosok, baratno, voltam par buliban, kezdem megismerni a varost, moziba jarok, neha jol erzem magam es anyagilag (ha nem is nagyon) stabilan allok egyelore.

A marciust szeretnem a nyitas honapjanak szentelni. Tobb bennszulott amerikaival megismerkedni, filmklubot inditani, benezni egyetemekre, tobb muzeumot, kiallitast, szindarabot, tancot nezni es mindezt ugy, hogy par mellekes allassal kiegeszitve a mostani keresetemet vegre elerjem a buvos 5 kilo per hetes fizetest (kb ketszer annyit keresve mint most). akkor mar tudnek felretenni es megnyugodnek. Persze ehhez nagyfoku feygelemre van szuksegem. Azt hiszem ez lesz a legfobb tanulopenz ebben a New Yorki kalandban: megtanulni az idovel banni. Ez nem ment soha.

Most viszont, ha a munka mellett meg elmenygyujtesbe is akarok kezdeni (marpedig nagy szegyen lenne, ha nem akarnek), akkor eloszor is et kell bogaraszni a Village Voice-ot vagy a Williamsburgon athalado L-es metrorol elnevezett L magazint es ki kell valasztani a megfelelo programokat, no es persze el kell jutni rajuk.

Es a pihenessel is vigyazni kell, mert hajlamos vagyok a teljes kiegengedesre, es osszeomolhat ezaltal a gondosan felepitett kartyavar. Peldaul a boltban mar egesz jol ment a munka, az ember, mint egy betort lo, elfogadta a munka kereteit, tulelesre szakosodott rabszolgakent megtapasztalta, hogy mikor lehet pihenni, takaerkoskodni az energiakkal, ugy dolgozni, hogy a jo teljesitmeny ne legyen teljes kifacsaras, de elegedettek legyenek velunk. Most meg ugye arra szamitottam, hogy a fonok pampogasa nelkul kellemesebb hetem lesz, de mivel akarva akaratlanul is kizokkentem az eddigi munkahetek alatt belemhegesztett ritmusbol, masra koncentralva az eddigi munka konnyebbik fele is igen neheznek bizonyult. Pedig egyaltalan nem az. Csak a kis szabadsaggal megnovekednek az igenyek, mely szembesiti a "dolgozot" onon helyzetevel, es mivel van ideje "gondolkodni, erezni" rogton megnovekszik a hatara rakott kilok sulya es amit a mult heten konnyen elvitt, most roskadozva viszi, s a szabadsagra gondol. De holnap mar visszajon a fonokasszony, ugyhogy vissza a regi kerekvagasba.

Sosem gondoltam volna, igazi hivatasos idoelbaszokent, hogy egy csepp szabadido mennyire fontos, es mennyire meg kell becsulni. No epp ezert van rajtam az elobb emlitett bogarasnak is mondhato tervezgeto szellem.

Szoval a bostoni kapcsolat hetvegeje utan a konnyunek igerkezo munkahet meglehetosen nyugvenyelosen telt el, koszonhetoen magamnak. Viszont a tartozkodasi engedelyemet sikerult hosszabbitasra beadni: varjuk a fejlemenyeket. Szombaton viszont Moha ur altal ajanlott igazi (hon ahitott) underground partyba csoppenhettem (www.thedanger.com) es vegre az otthon megszokott ritmusokra ugralhattam (kicsit csalodas volt, hogy uj hangot nem hallottam) es erdekes emberek tarsasagaban lehettem. Kulon orom, hogy mindez 3 utcanyira volt az alberletemtol, ugyhogy szinte a szomszedban. Vasarnap meg Oscart neztunk a magyarok torzshelyen a Wall street melletti egyik hotel kis kavezojaban. Baromi unalmas volt, pont annyira mint otthon mikor haibuli kereteben neztuk hajnali hatkor, hogy a fodijas film producerenek koszono szavai utan lekeverik a zenet es egybol vege is van a maratoni shownak, mintha maguknak a keszitoknek is eleguk lenne abbol, hogy ilyen tarr-i hosszusagu nyulos-ragacsos csillogast csopogtetnek a nezok szemebe. Az online fless viszont meg volt, azaz, hogy nem reggel 6-kor hanem "eloben" ment a cucc, es nem navai anikot (jelen esetben albert gyorgyit) kellett hallgatni, hanem eredetiben ment a koszonoszovegek es sirogorcsok mezasmazas keveredese. Fura volt, hogy ez az Oscar ev a 3 mexikoi film eros kezjegyevel a "bevandorlok" Oszkarava tette a mostani dijatadot, persze mindenki (meltan) Scorseserol beszel. Szoval furcsa volt bevandorlokent nezni, hogy unneplik a bevandorlok filmjeit. nem veletlenul szenteltek eyg szep montazst (benne a szabo fele mephistoval) a kulfoldi filmeknek. amugy scorsese-rol meg annyit, hogy munkatarsaival ellentetben volt benne annyi kurazsi, hogy koszonetet mondott a filmje honkongi eredetijenek keszitoinek, hisz vegulis az o szellemi termekuket gyartottak ujra amerikai szajizzel. no de mindegy.

Apropo mozi: az elmult hetekben 3 filmet is lattam: az Oscar jegyeben megneztem Del Toro Faun labirintusa cimu kellemes mesefilmjet (szerintem a magikus realizmustol egy cseppet messze van a film, viszont vannak benne szepen eltalalt jelenetek, no es vizualisan rendkivul gyonyoru lett - nem veletlenul nyerte el az errol szolo oscarokat), majd az uj Almodovar mozit a Volvert (ami ugyancsak nagyon kellemes volt, bar en nem birom Almodovar tulspilazo stilusat, de mint mindig a szineszek, jobban mondva szinesznok iszonyat jol voltak instrualva, szoval ezert erdemes volt megnezni a filmet. meg a nyito resz neorealista motivumai illetve Penelope Cruz is nagyszeru volt, szoval kellemes elmeny.) Kozvetlen az Oscar show elott lattam a The Queen c. filmet, amire nem gondoltam volna, hogy beulok, de Helen Mirrent annyira ajnaroztak az utobbi idoben, illetve az interjui olyan szimpatikusak voltak, hogy gondoltam meg kell nezem mit tud a film. Kellemes dokudrama II. Erzsebettel, a siros Charles es Tony Blair foszereplesevel. Kb olyan mintha valaki az 1997-es Orban Viktor es Horn Gyula alakjairol es a magyar koztarsasag moralis problemairol probalna poularis hangnemu, de szinvonalas vonalvezetesu, erdekes filmet krealni. No ugye hogy lehetetlenul hangzik? a Queen-ben megis sikerul. Bar mindenkivel incselkedik (kulturaltan ellensulyozva a propaganda izu reszeket), a nezonek kedve lenne a film utan beulni egy lodoni kocsmaba Tonyval es Lizzel atbeszelni a kiralyi intezmeny posztmodern kori kihivasait. Lenne egyaltalan olyan erett magyar rendezo aki vegig tudna vinni egy hasonlo projektet ilyen magas szakami szinvonalon? Ilyen eleslatassal? No meg ilyen szineszekkel?

Pan`s labyrinth


Volver


The Queen


Scorsese es az Oscar

napfeny

Gyorsan osszefoglalom, hogy mik tortentek az eltelt par napban.

Az utobbi bejegyzesnel kicsit ideges voltam, mert mar megint elkezdtem csuszni a dolgaimmal es csomo minden elore eltervezett celt halasztgatnom kell - mintha visszatertem volna otthoni eletformamba...

Harom hiba lehet: tultervezem magam, vagy eluszom a napi apro tevekenysegekben, esetleg lustasag. Talan mindharom, viszont elhataroztam, hogy a het maradek harom napjat inkabb kikapcsolodassal toltom, ugyis jon Bostonbol az egyik exosztalyrsam excsoporttarsa (nem olyan bonyolult) es a kovetkezo heten a pampogo fonokasszony is magyarhonban szivozik, szoval hatarozottan kikapcsolodaspartiva valtam, szigoruan csak a hetvegere korlatozva.

Szombat este magyar est a Wall street mellett. Sok ember, rajtam meg a munka utani fustolt hus szag. (hatha a magyar lanyok a magyaros kajakra gerjednek :):):) ). Jol ereztem magam, csak azt sajnaltam, hogy Moha artyiszt partyjara nem sikerult a vegen eljutnom...

De sikeresen abszolvaltam elso egyeni hazataxizasomat. a tarifat inkabb nem reszleteznem.

masnap munka, de mar a fonok nelkuli light verzio, majd talalka a pesti kapcsolattal, es utana a varva vart betervezett buli.

A Pesti Kapcsolattal (exosztalytars, excsoporttarsa) felettebb erdekes elmeny volt talalkozni. Tudni kell rola, hogy az altalam nem kifejezetten kedvelt Kulkeres brigadbol valo (Kulkeresek nem megsertodni, sok jo fej van azert ott is :) ), raadasul ha jol emlekszem otthon vagy futolagosan beszeltunk kb 2-3 percet egy-egy partyn.
Szoval a tavoli ismeros urunk epp az S. ceg del koreai osztondijasakent elvezi a vilag "biztos jovovel kecsegtetett" reszenek munkas hetkoznapjait, azzal a nem elhanyagolhato plusszal, hogy szabadidejeben megismeri a fel foldteket. Szoval az uriembert fel evig Bostonbant kepzik a sokfizeteses allasok egyikere, es most atruccant megpillantani a Nagy Almat. Nagyon elveztem a vele valo tarsalgast, mert nyar ota szinte csak business outsiderekkel talalkoztam. Erdekes volt a "mai fejemmel" dumalni egy a Prime-os es pr-es idokben megismert mentalitasu emberrel. Kulon vilag. De jo. A kettot kell otvozni magamban ugy erzem. (marmint a humant es a businesst)

Orultem, hogy itt volt, uj szint vitt az ujszeru munkaseletmodomba. :) Elentunk vegul bulizni is, ahol elszortam a heti fizetesem (ennyit a sporolasrol), de vegre igazan ki tudtam engedni es bepillanthattam abba az eletformaba, ami az itteni egyetemistak elhetnek. Vegul a drumandbase-t kihuztuk (tudom, mar annyira kommersz, de itt valahogy nagyon bujtatjak az elektronikus zenet. ugyhogy orultem, hogy legalabb nosztalgiazni lehetne egy kis dnb-re... mindenhol mainstream hiphop megy es a jobb helyeken meg rock vagy alter zene. azt hiszem ilyenkor lennek inkabb Londonban... de nem panaszkodom, mert itt sem rossz azert, illetve tuti vannak ilyen helyek, csak adjatok meg egy honapot! :) ) es helyette egy nagyon kellemes deep house estre estunk be egy kis barba, melynek neve Keybar es magyar a tulaj (ittunk Unicumot no meg megismerkedtunk a menedzser sraccal - ez is egy kulon tortenet). Majd a Nublu nevu helyre szalltunk at, ahol egy lengyel (?) nyelven eneklo csaj es Specko Jednos felallasu zenekar (kicsit tobb elektronikaval) nyomta az ipart. Olyan volt mintha a Godorben lettunk volna. nagyon mosolygos este volt. masnap baromi fejfajas, long island trip, aztan ejfelkor haza.
Kisutott a nap! Remeljuk (a nem letezo) tavasz jon!
Kozben csajcsere (...) is tortent, de ez majd egy kovetkezo postban!

ps.: keszitettem csomo kepet, de az egyik gep usb portja nem mukodott, a masikban a cd nem erzekeli a betett telepito lemezt... nezem mar a laptopokat, de igazandibol nem akarok gagyit venni, a jobbhoz meg meg gyujteni kell.... de valahogy megoldom... addigis maradunk kepek nelkul.... sorry.

havazas

Bekoszontott az igazi tel.
Eddig szimplan marha hideg volt, par napja viszont havazik is. Nem is kicsit. Be kell valljam, jobban szeretem en ezt, marmint, hogy a szurkeseget felvaltja a feher, es mindig is ki szerettem volna probalni milyen a Central Parkban setalni a szuz hoban. Keszitettem is par kepet. Igerem megprobalok feltenni parat a hetvegen.

A hideg mindenkit elremiszt. Mar a harmadik "latogatom" mondja vissza a felajanlott kosztot es kvartelyt. azt hiszem igazuk van. :) Most mindent hibernalt a tel (persze ez leginkabb ram jellemzo, mert ugye a musorujsag tomve van jobbnal jobb programokkal). Mondhatnank, hogy tavaszig kell csak meg kibirni, de most hallom, hogy New Yorki tavasz nem letezik es akar aprilis vegen is eshet a ho. remeljuk nem teszi. Kezd a blog idojarasnaplova valni, mint tengerjaro hajokon a kapitany en is beirkalom lassan, monotonon a nem letezo rublikakban, hogy reggel fujt-e az eszaki szel, vagy hanykor ment le a nap.

Ez a het is lassan eltelik, nagy ujdonsagok nelkul. Sikeresen atveszeltemegy alattomosnak igerkezo nathat - meg mielott ugy istenigazabol ledonthetett volna a labamrol, panikszeruen begyogyszereztem magam es harom pulover+sapka formacioban doltem be az agyamban Valentin napon meg a randi elott vegrehajtottam az ominozus central parki setalast es valami normalis beulos helyet keresve boklasztam kicsit az upper east side luxusnegyedeben - mondanom sem kelll, hogy nem jartam sikerrel, ugyhogy vegul Brooklyn belvarosaban kotottunk ki egy Szimpla stilusu helyen. Amugy Brooklyn azaz a regi Brooklyn nagyon bejon. Rajottem, hogy istenigazabol en ilyennek kepzeltem egesz New York stilusat. Szazadeleji hazak, elottuk kis elkeritett terulet (jobb esetben kert), (nyaron talan) arnyas fakkal teli utcak, helyes pubok es night clubok, erdekes emberekkel. Mindez a manhattani piszokhoz es a lerobbant kornyekek es luxusnegyedek valtakozo szinkavalkadjahoz kepest igazi bekebeli hangulat. Persze ez csak a belvarosra igaz. de megnyugodtam, hogy van ilyen is. :)

Szoval a heten a betegsegpara es a munka, munka, munka valtogatta egymast joszerivel - ezen igyekszem a hetvegen valtoztatni. Pl most lesz a kinai uj ev, ami allitolag nagy attrakcio a kinai negyedben, illetve vegre el akarok nezni egy verbeli drumandbase partyra. szoval kicsit megtorni a penzkereses (?) monotoniajat.
A boltban semmi kulonos nem tortent mostanaban. Majd irok egyszer a torzsvendeg gardankrol, mert eleg - hmm hogy is mondjam ... karakteres emberek.

language school commercial

:)
masvalami:
egy erdekes cikk a comment.com -rol: http://comment.blog.hu/2007/02/13/p36155

Hollywood menni New York

Pilotszezon van, a szerencsések már forgathatnak is, és ilyenkor a költségeken annyit faragnak, amennyit csak lehet, mert minek beleölni dollármilliókat egy olyan sorozatba, aminek mondjuk 50%-os esélye van csak a megrendelésre? Hollywoodban már nem annyira kifizetődő a forgatás, mint korábban, így a készítők a keleti part felé tekintettek, és 10 pilot stábját áthurcolták New York városába.

Az ok prózai, a város 2004-ben elindított "Made in New York" programja 10% állami támogatást ad minden olyan produkciónak, melyet legalább 75%-ban a városban forgatnak. Ezt a város 2005-ben további 5%-al fejelte meg, így érthető, hogy sokat inkább itt forgatnak. A mostanában készülő pilotok közül ráadásul a Cashmere Mafia, a Gossip Girls, a Dirty Sexy Money, és a Babylon Fields története egyébként is New Yorkban játszódik, így kézenfekvő, hogy a forgatásra is itt kerüljön sor.

"Ideje volt már hogy a Nagy Almában játszódó történeteket ne Los Angeleseben forgassák, mint mondjuk CSI:NY vagy annak idején az NYPD Blue című sorozatokat. Minden helyi lakos kiszúrja a festett háttereket és az egyáltalán nem a városra jellemző utcaképeket" - nyilatkozta Katherine Oliver, a polgármesteri hivatal kulturális osztályának egyik vezetője.

uj het elott

aztan terneszetesen ez a het is gyorsan eltelt. mondom ezt hetfo este, mert valojaban en ilyen "eltolt" heteket elek most, mivel a ket szabadnapom vasarnapra es hetfore esik. szoval a vasarnapi hangulatu hetfo epp most er veget. Nos mik is tortentek az elmult par napban...

Az eddig hon szeretett, de nagyon rossz hiru L-es metro beadta a kulcsot szombaton ezert csoppet kestem a munkahelyrol, viszont hazafele gyalogoltam a BKV-s hangulatu potlobuszokon csunges helyett. Igy vegre lathattam hol is elek mar tobb mint egy hete. (eddig ugyanis jobbara csak a fold alatt kozlekedtem brooklynban).
hat east williamsburg nem eppen az upper east side, de ennek a leharcolt ipartelep feelingnek s meg van a maga sajatos baja, foleg ugy ha muveszek (vagy legalabbis onmagukat muveszeknek nevezo, vagy rosszabb esetben nevezteto egyenek) lakjak. Arrol nem is beszelve (bar remelem en nem csupan ropke illuzio), hogy meg a leglepukkantabb kornyeken is biztonsagban ereztem magam.

A nagy setan felbatorodva egybol be is vagtattam az epuletunk aljaban meghuzodo kis kavezoba ahol felajanlottam filmklubos tapasztalataimat es hogy milyen jo lenne egy kis magyar filmsorozatot szervezni. nem arattam kitoro lekesedest, de a fonok telefonszamat legalabb megkaparintottam.

Az uzletben nem tortenik semmi kulonos - kezdek belejonni a szamolasba, no meg nem utolso sorban a termekek arat is tudom mar, ugyhogy barki megkerdezheti tolem felalomban, hogy mennyibe kerul 1 font parizsi: 6 dollar 99 cent. a legviccesebb sztori meg az volt,hogy allitolag visszahozta felhaborodottan egy no a felig megevett makos bejglijet, hogy opium mergezest kapott. :)

A het masodik feleben leginkabb a lejaro tartozkodasi engedelyem hosszabbitasanak ugye foglalkoztatott, illetve a repulojegyem varialgatasa. A legujabb fejlemenyek szerint szeptember 7-en erkezem haza. de meg minden valtozhat.

A het vege fele ujra felmerult az a para bennem, hogy ugy elek egy varosban, hogy szinte nem is latok belole semmit, de szerencsere a hetvegere ez elmult, mivel seikeresen abszolvaltam a mar borzasztoan vart elso amerikai randevumat. kivancsian varom a folytatast.

Elhataroztam, hogy minden nap teszek fel egy aznap keszult kepet az oldara, de rajottem, hogy jelenleg nincs nalam a kameram PC-s programja, ugyhogy ez az akcio halasztodik.

Amugy vegre kisutott a nap, ugyhogy az emberek vegre napsutesben fagyoskodhatnak az utcan. bar a most hazaert lakotars epp azt mondta, hogy ujra jonnek a hideg napok. na ennyit a napsutesrol. bar elvleg itt macius kozepetol jon csak a tavasz.

uj het elott

aztan terneszetesen ez a het is gyorsan eltelt. mondom ezt hetfo este, mert valojaban en ilyen "eltolt" heteket elek most, mivel a ket szabadnapom vasarnapra es hetfore esik. szoval a vasarnapi hangulatu hetfo epp most er veget. Nos mik is tortentek az elmult par napban... Az eddig hon szeretett, de nagyon rossz hiru L-es metro beadta a kulcsot szombaton ezert csoppet kestem a munkahelyrol, viszont hazafele gyalogoltam a BKV-s hangulatu potlobuszokon csunges helyett. Igy vegre lathattam hol is elek mar tobb mint egy hete. (eddig ugyanis jobbara csak a fold alatt kozlekedtem brooklynban). hat east williamsburg nem eppen az upper east side, de ennek a leharcolt ipartelep feelingnek s meg van a maga sajatos baja, foleg ugy ha muveszek (vagy legalabbis onmagukat muveszeknek nevezo, vagy rosszabb esetben nevezteto egyenek) lakjak. Arrol nem is beszelve (bar remelem en nem csupan ropke illuzio), hogy meg a leglepukkantabb kornyeken is biztonsagban ereztem magam.
A nagy setan felbatorodva egybol be is vagtattam az epuletunk aljaban meghuzodo kis kavezoba ahol felajanlottam filmklubos tapasztalataimat es hogy milyen jo lenne egy kis magyar filmklubot szervezni. Hat nem arattam itoro lekesedest, de a fonok telefonszamat legalabb megkaparintottam.
Az uzletben nem tortenik semmi kulonos - kezdek belejonni a szamolasba, no meg nem utolso sorban a termekek arat is tudom mar, ugyhogy barki megkerdezheti tolem akar hajnalban, hogy mennyibe kerul 1 font parizsi: 6 dollar 99 cent. a legviccesebb sztori meg az volt,hogy allitolag visszahozta felhaborodottan egy no a felig megevett makos bejglijet, hogy opium mergezest kapott. :)
A het masodik feleben leginkabb a lassan lejaro tartozkodasi engedelyem hosszabbitasanak ugye foglalkoztatott, illetve a repulojegyem varialgatasa. A legujabb fejlemenyek szerint szeptember 7-en erkezem haza. de meg minden valtozhat.
A het vege fele ujra felmerult az a para bennem, hogy ugy elek egy varosban, hogy szinte nem is latok belole semmit, de szerencsere a hetvegere ez elmult, mivel seikeresen abszolvaltam a mar borzasztoan vart elso amerikai randimat. kivancsian varom a folytatast.
Elhataroztam, hogy minden nap teszek fel egy aznap keszult kepet az oldara, de rajottem, hogy jelenleg nincs nalam a kameram PC-s programja, ugyhogy ez az akcio halasztodik.
Amugy vegre kisutott a nap, ugyhogy az emberek vegre napsutesben fagyoskodhatnak az utcan.

osregi gep elott

Na vegre! Az utobbi napokban valamiert nem hozta be alberletunk oskovulet kompjutere a blogom kezelofeluletet, ezert nem toldoztam-foldoztam mar jo par napja a lapomat.
Nem tudom miert, de barmilyen optimista vagyok, vagy barmilyen jokedvu egesz nap, valamiert a blogos osszegzeseim az utobbi idoben finoman szolva melankolikusan sikerultek. Pedig tok jo erzes "haladni elore", megha apro lepesekkel is, illetve vakon. A loftunk csodas, a leszazalekolt PC es a torott ablakot kiveve. Meg New York is elhetobbnek tetszik, dacara a minusz tiz fokoknak. Raadasul mar az uzlet is kihult, ugyhogy ma egesz nap kabatban "szolgaltam".
Sokat gondoltam mostanaba haza, foleg a Szemle miatt - epp tiz eve kezdtem jarni. Nagyon hianyzott... De valahogy sokszor erzi ugy az ember, hogy csak latogatoba akar hazaterni. Csak a csaladert, baratokert, aztan usgyi vissza ide a dzsumbujba.
Szombaton voltunk egy kellemes hazibuliban ahol a Super Bowl-t neztuk, illetve nem neztuk, mert a "felvilagosult" tarsasag lehalkitotta a kozvetitest es kellemes hippi muzsikaval zsibbasztva a fuleket igyekeztek uj dimenzioba repiteni ezt a redneck sportagat. Ezen kivul vegre lezajlott a hon ahitott elso New Yorki kulturkodasom: Paul Auster olvasott fel es beszelgetett uj konyverol. Tomve volt a Barnes&Nobels Union Square-i konyvpalotaja - de azert gyakorlott sznobkent sikerrult beszereznem egy autogramos kotetet.
Elhataroztam, hogy minden heten kivagom a musorfuzeteket es teleragasztom veluk a falam, meg hogy elkezdek vegre amcsi ujsagokat olvasni. Szerencsere lakotarsam jaratja a New York Times-t, en meg minden heten fogok venni valami magazint. A MovieMaker-el kezdem.
Ugyhogy kezdem belakni a terem, kezdem felfedezni a varost. Epp ideje. Csak a hideg tunjon el mar vegre! (no meg talaljak vmi masodallast, hogy doljon a le :) )

szabadnap

Elerkezett az elso ket olyan szabadnapom, mely az uj alberletben er. Az elmult napok munka-orlodese utan ujra van idom magamra es hogy kicst belakjam ezt az uj helyet.
Hetzaraskent tegnap este eloszor voltam klasszikus hazibuliban – Moha meglepetes szulinapi bulija volt. Tele hosszu-hosszu idot lehuzott illegalis/fel illegalis magyarokkal, ezer sztorival – lehetosegekkel, segitsegekkel. Nagyon faradt voltam, igazandibol nem is tudtam normalisan kommunikalni, es inkabb vagytam mar a hideg agyamba, mint a networkingre. Mindenesetre hasznos tanacsokat kaptam es ujabb erdekes emberekkel ismerkedtem meg.
Most meg verge kialudtam magam, es a tegnap kapott hosugarzommal nfagypont fole varazsoltam az idojarast az agyam kornyeken. Folyt kov.

uj hely

uj idoszamitas kezdodott. az uj hely inkabb hasonlit egy kollegiumi szobara, mint egy klasszikus alberletre. Es ez nagyon tetszik. A szomszedban most is hazibuliznak, es a konnyu loft-falakon alszurodo hangzavartol a billentyuzet kopogasat sem hallom. Holnap munka +meg ki kell pakolnom a cuccaimat, szoval ezt a mai estet meg kihagyom. Vasarnap superbowl es szabadnap.
anyagilag most vagyok nullponton, ennel lejjebb mar nem lehet, de ha terveim bevalnak akkor hamarosan megnyugodhatok.

Lakotarsak aranyosak, bar meg csak az egyikkel ismerkedtem meg, mert a masik, a jazzdobos, folyamatosan hazon kivul van estenkent. nappal meg ugye dolgozom.

brooklyn kellemes igy elso ranezesre, igazi amerikas hangulat. foleg ez a resze, ahol soksok "muvesz" arcot latni. mar azon gondolkodom, hogy milyen jo lenne filmklubot szervezni az epulet aljaban megbuvo kavezoban.

a net akadozik, de lassan letoltom erre a gepre is a buvos skype, MSN kettost. csuppan hangfal nincs - elo kene keritenem a regi fulhallgatomat.

az ido borus, esos - hetfo-keddre megint minusz 10-15 fokokat mondanak. azt hiszem be kell szereznem surgosen egy halozsakot.

koltozes

rajottem, hogy gyulolom a koltozkodest, bar mar eleg jol megy. itt amugy a sok koltozes miatt a legtobb lakasban nagyon keves butor talalhato. Visszafejlodunk a kozepkorba, az utazoladak vilagaba? Illetve talan ebbol is kifolyolag nagyon konnyen be lehet rendezni egy lakast. Csak setal az ember az utcan es mindent megtalalhat lomtanitaskor. Az agytol a szekig, akar komplett garniturak vegzik a jardan sokeves szolgalatukat, mivel gyakran dragabb lenne elkoltoztetni oket, mint ujat venni. Es, hogy az emberek mennyire raszoktak arra, hogy figyeljenek a hulladekhegyekre (no most ne az ujrahasznositasra gondoljunk), a minap lattuk, hogy a bolt elotti kuka mellett, a manhattani dugo kellos kozepen egy elokelo autobol kiszallo oltonyos fiatalember milyen moho izgalommal veti ra magat a telt kukara es ragyogo arcal dobalja be a jarmuvebe az alig hasznalt kepkereteket. Ez is amerika. No meg tudtatok, hogy mit tesznek a kenyerre vaj helyett a helyiek? majonezt. ami a legrosszabb, hogy en is kezdek raszokni.... :)

egy het alatt

Eltelt egy het, kezdek beletanulni az uj munkamba. Igazandibol furcsa, mert (sajnos) magyarul kell beszelnem, es olyan mintha egesz nap Pesten lennek egy uzlethelysegben, melynek ablakain, mint oriasteveken, folyamatosan New Yorki utcakep latszik. A mult heten rengeteget idegeskedtem, hogy kijovok-e a penzembol, meg ujra kellett irnom a terveimet (ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy gonosz ceruzaval kisatiroztam a celok nagy reszet). Minimalista 7 honap kovetkezik, ami itt, az inyencek Nagy Almajaban nem tul rozsas jovokep, de azt hiszem ez valami idiota felnottevalasos ize (ideje mar 25 evesen). Ugyhogy most kecentizett koltsegvetessel toltom, szigoruan beosztott napjaimat. Ennek is meg van a sajatos baja, bar eddig ram nem ez volt a jellemzo. Azzal biztatom magam, hogy minden ujat meg kell ismerni, be kell fogadni (no meg az elkovetkezendo 40 (?) ev is igy fog telni nemde? - talan kis szerencsevel olyan teruleten amit meg elvezek is...). Elteltek mar a regi szep (?) idok, mikor a nyiregyi szanatoriumban kedelyesen lehetett semmittenni. Amugy rettentoen "vicces" tud lenni a marmar bennszulott magyar illegalisok arca amikor terveimet rajukboritom. Ugy nezhetek ki mint valami karrierista diszpinty. :):):) Irto frusztralo, hogy mar csak 3 honap es negyedszaz evrol kell szamotadnom, es minden valoszinuseg szerint ezt a gyonyoru szep napot egy helyes feher kotenykeben fogom tolteni, a manhattani vasarlokozonseg szorakoztatasaval. Ezt nem panaszkodaskeppen irom, csupan emiatt fortyog bennem a tenni akaras, nyomulas - ahogy tetszik. majd meglatjuk, hogy mi van a fazekban. :) (oh ez nagyon szep volt :))

Mindenesetre a ket fo cel adott (munka+angol), illetve szeretnek itt is belefolyni mindenfele szervezkedesekbe, valamint szepen beosztva (minden heten egy attrakcio) be szeretnem jarni a varos minden sarkat (azt hiszem ez beosztas nelkul lehetetlen, mert el lehet veszni a latnivalok ozoneben). Ezuton is uzenem minden ismerosnek, hogy szivesen varlak benneteket, ha meg akarnatok latogatni!

Holnap nagy valtozasnak nezek elebe, hiszen ujra koltozkodom, most eppen a par postal lejjebb mar emlegetett Williamsburgbe! Majd teszek fel kepeket is, viszont most halal faradt vagyok, ugyhogy csak egy erdekes cikket emlitenek meg Nektek:
Az Indexen, egy szerenyen elbujo kisse szarazan osszedobott rovidke irasra bukkantam, melyben a hunfoglalo magyarok es a maiak DNS mintait vizsgalo es osszehasonlito hazai kutatas eredmenyeirol tajekoztatjak a nagyerdemut. Bar nem szolgal egetvero ujdonsagokkal az anyag (mindossze 5% az aranya a mostani echte magyaroknak - mondhatnank, hogy a Csurkara is kb ennyien szoktal szavazni HAHAHA), de en nagyon lelkes lettem, hogy vegre itthon is foglalkoznak ilyesmivel, nem csak nyugaton. Remeljuk keszul majd errol egy ertelmesebb dokumentumfilm is. (egyaltalan foglalkoztak ezzel az otthoni tv-kben?) (cikk: Kevesen voltak a honfoglaló magyarok - Index.hu)A nagy amerikai szorakoztato-ismeretterjeszto csatornak (pl Discovery) mar tobbszor vetitettek ehhez hasonlo kutatasokrol latvanyos animaciokkal kisert filmeket, annyira jo lenne, ha valaki valami hasonlot lattatna velunk a mi kis helyi multunkrol.
(bar be kell valljam nagyon megutaltam itt ezeket a tudomanyosnak alcazott ismeretterjeszto showkat, itt ugyanis legalabb 10 tv-n nyomatjak, otlettelen sablon hangon, sablon szerkezetben, a szenzaciohajhasz feluletes anyagokat (ezek nagy resze forgalmazasra kerul otthon is). Multkor pl kirol masrol, mint Drakularol volt egy kis film a szereny elnevezesu History Channelen, melybol kiderulhetett az atlagamerikainak, hogy ez a roman arc mekkora keresztyen hos volt a gaz muzulmanok ellen es milyen hosiesen vedte Erdelyt.... Persze mindezt a frei klonmusorokbol mar otthon is megismert patetikus vagassal es hanganyaggal talalva, plusz a gyengebbek kedveert beoltoztettek par leharcolt C-szineszt es szinesznot, hogy kalimpaljanak a kamera elott kozepkort imitalva talpig vasban. Es meg kap vagy ezer ilyen musort az ember, ami kozot persze vannak erdekesek is, de mar rosszul vagyok a narratorhangtol, mely minden filmben ugyan olyan hangon es hanghordozassal nyomja a bullshitet.
No de ellenpeldakent (mert hat amerikaban minden van, igy termeszetesen a magas kultura is eljuthat ahhoz aki erdeklodik, csupan nincs eloterbe tolva (gyengeden fogalmazva)) meg kell emlitenem, hogy letezik egy TV Thirteen nevu maganado, mely tobbnyire alapitvanyi penzekbol tartja fenn magat. No ez a helyi Duna Tv (bar mivel kemeny Liberalis hatszellel rendelkezik hmmm inkabb ATV-t kellene mondanom, ha nem lenne az ATV olyan amilyen...). Itt talalhato meg amerika egyetlen ertelmes talk showja melynek a nagyszeru Charlie Rose a hazigazdaja. A uberertelmisegi musorvezetorol (akire ranezve mindig azaz erzesem, hogy az asztala fiokjaban ott izzik a teli laposuveg, melybol jo nagyokat kortyol mikor a kamera a beszelgetotarsat mutatja) majd kesobb irok egy postot mert erdemes. Szoval a 13-on adnak europai szemnek is kellemes dokukat. Pl a kozelmultban elhunyt kozgaszdasz-filozofus Milton Friedmanrol volt tegnap egy tartalmas doksi, melyet nem volt szivem kikapcsolni, melynek hatasara alig birtam masnap hajnalban felkelni...)

ho es hideg

Elkezdodott a munka az uj munkahelyemen. Eloszor havazott New Yorkban - sikeresen epp az utcan gyalogoltam... (es kozben atkoztam magam, mert otthon hagytam a fenykepezogepet, pedig milyen jo kepeket tehetettem volna fel nektek... no majd maskor...) holnap amugy 16F lesz ami kb -15 C fok. most pedig megyek aludni, mert mar elohalottkent klampirozom a klaviaturan.

oscar es privi

Par napja kihirdettek az Oscar jeloltek listajat. Nagy meglepetes nem tortent, de mindenkeppen pozitiv, hogy mintha ebben az evben igyekeztek volna az igenyesebb mufajfilmeket jelolni (no de majd meglatjuk, hogy vegul kinek adjak oda..). Bar gondolom mindenki tud rola, de azert bepostolom, hogy iden ket magyar is ott all a rajtvonalnal: a Harmadik tipusu talalkozasok cimu scifi fenykepezeseert mar dijazott Zsigmond Vilmost most a legujabb Brian De Palma krimi(amugy a kritikusok szerint eleg gyenge) The Black Dahlia fenykepezeseert jeloltek ujra, illetve M. Toth Geza Maestro-ja a legjobb animacios rovidfilm dijat viheti el.

A subba-n talaltam par vicces anyagot:
- a subbasok altal csak parasztwiwnek becezett elkepeszto privi.hu-t bemutato cikkek utan ujra kepet kaphatunk a BANK-os arcokrol. Eleg kemeny. (erdemes beleolvasni a hozzaszolasokba)
- Monika show-bol kivagott jelenet :) (Kosz Ivan! :) )

Amugy kozben New York-ba is megerkezett a tel, ugyhogy holnap orom lesz munkaba menni...