marciusra fel

Mostanaban egyre tobbszor merul fel, hogy tul sok idot toltok a neten. Munka utan e-mailt irok, hireket olvasok, meglatogatom a baratok blogjait. es ezzel ki is merul az esti program, hiaba new york city, vagy angol tanulas. a szorakozasrol mar nem is beszelve. valamit ki kene talalni.

ma elveztem a szabad hetfok nyugalmat - keson kelessel, hosszu csetelesekkel. ugy latszik, a hetfok mar csak ilyenek lesznek - az online kapcsolatok napjai. Este viszont, teljesen varatlanul, lakotarsunk meghivott minket az egyik koncertjere, Tortenetesen a Carnegie Hallba. John tudniillik utos, nem dobos, Nagyon jo fej arc - o is kulsoskent csoppent bele ebbe az ordenare new yorki masszaba, tekintve, hogy a south dakotabol szarmazik. meselte, hogy eveket jart logopedushoz, hogy levetkozze a megbelyegzo redneck akcentusat. Egesz jol sikerult neki. az egyik legnevesebb zeneakademian vegzett, vilaghiru tanarok tanitottak, s bar epp most a sulibol epp kikerultek, de jo allasba meg nem kerultek koteltancos eletet eli, megis pl jovo heten a Metropolitanben lesz koncertje, persze nem szolo, de azert egy ilyen intezmenyben a legkisebb szerep is nagy szo. (amugy Miklosa Erika nyomul egesz jo szerepekben - erdemes lenne megnezni) John amugy igazi szakbarbar. hihetetlen igenyesseggel, es szakmai tudassal muveli azt amit csinal, de figyelme masra nem igazan terjed ki. De elvezet vele beszelgetni a zenerol. Foleg ugy, hogy a mult nyaron ramjott, hogy meg kell ertenem a kortars komolyzenet es hirtelen felindulasbol elolvastam egy interjukotetet Ligeti Gyorgyrol (meg is halt azonnyomban...), szoval igazan erdekes muelvezeti szempontokat sikerult kicsikarni a lakotars uriembertol es en sem vallottam szegyent alulmuveltsegemmel. Amugy Ligetit itt nagyon zabaljak, Bartok fole helyezik, mint a XX. szazad egyik legnagyobb zeneszerzojet. Nem veletlenul a ma esti harom darab kozul az elso az o szerzemenye volt.
Kiderult, hogy ez az esemeny amugy valamifele utolso konzultaciok egyike volt, avagy nyilvanos foprobak egyike a professzionalis elet elott. A vilaghiru tanarok kommentaltak a diakok teljesitmenyet, csiszolgattak az eloadasmodot. Borzaszo erdekes volt latni, hallani, hogy ki mit erez fontosnak, kiemelendonek ezekben a konnyuzenere nevelt fuleknek gyakran teljesen idegen hangzasu darabokban.
vegre valami elvezet. mondja a sznobbik enem. de igaza van :)


John-rol amugy ezt irja a carnegie musorfuzete:
"John Ostrowski, Percussion

John Ostrowski has performed with the New York City Master Chorale, Orchestra of St. Luke’s, Northeastern Pennsylvania Philharmonic, Asian Artists and Concerts, School of American Ballet, and RedBull Artsehcro. He has appeared on the Chicago Symphony Orchestra’s Music NOW series, has twice participated in the Lucerne Festival Academy, and was a member of the Verbier Festival Orchestra for two years. In addition, he is a member of the Line C3 Percussion Group, has collaborated with recording artist Amy Grant and Brazilian composer-songwriter Arthur Kampela, and is the house percussionist at Libation restaurant and lounge. He holds a bachelor’s degree from Northwestern University and a master’s degree from The Juilliard School. As part of his fellowship program, John teaches in Queens at the Oliver Wendell Holmes School, IS 204."

Ugy latszik ez a hetvege a zenerol szolt: tegnap (vasarnap) a legendas Who koncertjen voltam a Nassau Collisseumban. Igazi ulos koncet volt, raadasul ezelott mindossze 3 szamot ismertem toluk (mondom: zenei alulmuveltseg), ugyhogy egyszerre volt az este igazi oromzene-elmeny illetve uj zenei tapasztalat, befogadas. Az alapfelallasbol elve maradt ket zenei orias, tul a hatvanon is elvezettel nyujtotta azt a lelkes kozonsegnek, amit elvartak tole. Ami nagyon tetszett, hogy mindezt a lelkesedes mellett kello ironiaval tettek - viccesen kommentalva a nagy slagereket es az elmult hatvanas eveket. Amerikaban mar tiz eve is fura (ujszeru) elmeny volt latni a 60-as evek lenyomatat. Most is a koncerten csomo nosztalgiazo akkori hippi jelent meg - rancosabban, oszebben, atalakulva.

Szombat este a szomszed nevtelen barban (melynek letezeserol csupan az itt lakok, vagy a bevatottak tudnak) kiallitasnyito volt, borleszk showal megspekelve. Volt meg egy agyontetovalt tuznyelo noci is, aki kesobb 20 centis szogeket kalapalt a fejebe. riaszto volt. olyan elmeny volt, mintha a 20. szazad elejen egy pesti vagy balkani lebujba csoppentem volna, vagy esetleg a wimari koztarsasag egyik bordelyaba. azon gondolkodtam, hogy ezek a partyk is mutatjak new yorknak ezt a fura hedonista eleterzeset. valahogy ekkor mindig az okori Romara asszocialok, az ottani orias kavalkadra es egzotikum habzsolasra. persze lehet hogy teljesen rossz helyen kapizsgalok es az itt toltott egy jeghideg honap alatt nem tudtam kelloen befogadni a ramzuditott new york feelinget, mindenesetre egy furcsa kulturmix erzese kezd kirajzolodni elottem new yorkal kapcsolatban. eloszor is van ez a 20-as harmincas evek aranykorszakabol itt maradt art deco eleterzes, ami a Fritz Lang fele Metropilisban megismert oriashazak es gazdagsag kombinacioja, na meg a jazz, es ennek a borleszk kulturanak a mostani ujra viragzasa a melyben. Ezen kivul, emelett a szelsoseges elvezethajhaszas kozben, baromira lepusztultnak is erzem ezt a teruletet. Szoval eleg csak az East Village-t nezni, vagy a lakohelyemet ezt az poszt indusztrialis east williamsburg-ot. mindenhol gyarak es raktarhazak, vasut, szemet, lakotelep. Punk hazaja, lepusztultsag harmoniaja. megis mas ez, gyokereiben mas, mint a kelet europai poszt szoci lerobbanas. nem otthonos a rohadas, de nem is olyan vonzoan termeszetes mint a benntszulotteknek. Az anti coporate gondolkodas es a szakadtsag kultusza jol megfer mind a luxusvilaggal, mind az elvezethajhasz egzotikaparadicsommal. Ezen kivul new york maga a kiforditott kelet europa. ugyanis hatalmas posztszoci kontingens allomasozik a varosban, orosz, lengyel varosreszek, illegalisok, stb. mexikoi mennyisegben vagyunk itt kerem szepen. multkor a sohoban kajaltunk egy random kivalasztott helyen, es oroszos korhely levest tettek elenk. A boltba tobb szerb, roman, orosz jar mint magyar. szoval ezek az ala new york vizioim egy honap utan, de van egy erzesem, hogy meg lesz egy par szin, arnyalat a kovetkezo par honapban, amit remelhetoleg megismerek ebbol a vilagfalubol.

a tobbi nap munkaval telt tobbnyire.
egyszer kaptam 10 dollar borravalot egy jol szitualt belgyogyasztol, aki 20 eve ugyanitt dolgozott, ugyanugy mint en,tehat egyetemistakent. talan en is jol szitualt belgyogyasz leszek? :):):)

illetve voltunk John masik erdekes koncertjen, mely Brooklyn egyik regi munkasnegyedeben (mely mara ultradivatos es rettentoen draga kornyek lett) egy szaz eves boxklubban. a koncertek kozott helyi amatorok boxoltak (eletemben eloszor lattam eloben boxmeccset), majd a ringbe a zeneszek szalltak be es nyomtak egy kis free jazzt, meg kortars komolyzenet.

elfaradtam. megyek aludni. legkozelebb irok meg a metrokrol is. mert erdekesek.